***Sojin POV***
Beképzelt. Tuskó. Gyökér.
Mégis mit gondol, hol van? Nem kell feltétlenül megbolondulni, csak mert idol valaki. Jongin egyszerűen nem tudta, hol a határ.
Mégis mit gondol, hol van? Nem kell feltétlenül megbolondulni, csak mert idol valaki. Jongin egyszerűen nem tudta, hol a határ.
Háttértáncosként az EXO mellett tevékenykedtem immár másfél éve, és remekül éreztem magam, annak ellenére, hogy néhány női táncosunk borzalmasan odáig volt a fiúkért és pióca módjára csüngött rajtuk, már-már betegesen. Ezért lógtam én inkább a férfi táncosokkal. Lényegesen jobb volt a társaságuk, mint a sok libáé. Persze voltak kivételek, mint mindenhol.
- Már megint min borultál ki? - kérdezte Jaesun, az ikertestvérem a tíz perces szünetben. Nélküle már meghaltam volna.
- Az a majom. Már attól felkapom a vizet, ha meglátom. Meg azok a beszólások, ha valaki elront valamit... Ő az Isten? Ő nem vét soha?
- Először is, nyugodj le, attól megnyugszol. Másodszor, Kai nem mindig beképzelt. Oké, hogy vannak különleges pillanatai azt nem vitatom, de tud kifejezetten normális lenni.
- Hát én azokat a "kifejezetten normális" pillanatokat ezek szerint sosem kapom el.
- Lehet, csak rosszul értelmezed... - kuncogott.
- Mi? Ezt meg mégis mire véljem? Yah, Lee Jaesun! Gyere vissza, magyarázatot követelek! - eredtem utána, mikor egyszerűen felpattant és kiszaladt a teremből. Hiába rohantam, mégsem értem utol, viszont valakibe annál jobban sikerült beleütköznöm. Fájdalmasan nyögve értem földet, de nem szenvedtem sokáig, rögtön felkeltem és kerestem az elkövetőt. Bár ne azt az önelégült arcot kellett volna meglátnom.
- Nocsak, kit találtam? Lee Sojin, nem igaz? - a hangjától még a hideg is kirázott.
- Kim Kai. - sziszegtem. Rögtön hátat akartam neki fordítani, de feleslegesen próbálkoztam; erősen megszorította a felkarjaimat. Mindenhová néztem, csak rá nem, így a válla fölött átpillantva megláttam a koreai banda maradék öt tagját, akik visszafojtott nevetéssel nézték a szituációt.
- Menjetek csak, majd csatlakozunk hozzátok. - intézte társaihoz, mire még jobban ficánkolni kezdtem.
- Mi az, hogy "Mi"? Csak Te vagy, és menj, ahova akarsz. Van rá pár jó javaslatom! Most pedig engedj el, ha nem kell a fájdalom!
- Hogy felvágták a nyelvedet! - vigyorgott. - De el kell szomorítsalak. Eszem ágában sincs engedni, hogy elillanj. - azzal rángatni kezdett a folyosón keresztül, míg be nem értünk a takarítószertárba. Ha Choi néni megtudja, hogy betettük a lábunkat a szentélyébe, nem lesz mivel kimennünk... Benyitott, majd belülről be is zárta az ajtót. Honnan szerzett hozzá kulcsot? Mondjuk idol, megteheti... - Most pedig elmondod nekem, hogy mi ez a nagy ellenségeskedés!
- Még kérdezed? Egy undorító, beképzelt, szemét tuskó vagy, aki mindenkire kacsintgat, aki lányból van, nem tiszteled azokat, akik segítenek az idoloknak. Képtelen vagy megbecsülni bárkit is!
- Szóval ezt gondolod rólam. - válaszolta csendesen. - Olyan embernek látszom, aki kihasználja a nőket és az ügynökség dolgozóit?
- Olyasmi... - morogtam.
- Ennyire... ilyen volnék? - egyre közelebb lépdelt, mígnem beszorultam ő és a fal közé. Nem akartam rá nézni, de kényszerített azzal, hogy az állam alá nyúlt.
- I... - nem tudtam kinyögni semmi értelmeset. Képtelen voltam rá. Gyönyörű, mandulavágású szemei csak úgy csillogtak, mintha a lelkembe láttak volna. Megbabonázott és elhallgattatott egyetlen pillantással, egyetlen féloldalas mosolyával.
- Pedig igazán észrevehetted volna, hogy csak neked tartogatom a célozgatásaimat.. Nézz rám, Lee Sojin, a francba is. - azzal az ajkaimra tapadt, de korántsem durván. Olyan lágyan vette párnái közé az enyéimet, hogy kis híján a padlóra olvadtam.
Akaratlanul tettem mellkasára a kezeimet, majd átfontam őket a nyakán, közelebb húzva őt magamhoz. Combjaimnál felemelt és megtartott, de ez a pozíció nem bizonyult a legkényelmesebbnek, így valami dobozszerűségen landoltam háttal, a fölém magasodó Jonginnal. Nyakamba csókolt, közben én a hajába kapaszkodtam. Ruháim rohamtempóban kerültek le a testemről, egészen a szívecskés melltartómig és bugyimig, amiknél leragadt.
- Mintha csak tudtad volna, miben lesz részed. - vigyorgott.
- Látod, pont ezért vagy egy seggfej! - kiáltottam rá.
- Ó, szóval nem szereted az ártatlan megjegyzéseimet?
- Nem! - vágtam rá. Gondolkodás nélkül csókolt megint, szinte felfalt. Jó, talán megbocsájtom ezt a kis elszólást. A kezem automatikusan hámozta ki ruházatából őt is, egészen addig, míg már csak egyetlen bokszer nem fedte a cenzúrázott részét. Végigsimítottam az ízléses kockákon, szerintem még a nyálam is kicsordult. Nem bírtam ki, ajkaimba harapva nyúltam be alsója alá, rákulcsolva az ujjaimat merevedésére. Felnyögött, mire bátrabban mozgattam a csuklómat. Csípője meglendült, nem bírta egy helyben tartani, miközben folyamatosan nyöszörgött. Azonban nem akartam, hogy elélvezzen. - Még ne. - motyogtam.
- Szeretnéd, ha levenném? - búgta a fülembe érzékien. Megremegtem. Nem várt választ, csak megszabadult a felesleges textíliától és visszanehezedett rám, figyelve, hogy azért ne nyomjon agyon. Egyik kezének ujjai a bugyimat kezdték lerángatni, másik kezével pedig megtartott, de közben a melltartó kapcsával babrált.
- Jó sok... gyakorlatod lehet ebben ha... ennyire megy. - próbáltam gúnyolódni, de ezt csak egy halvány vigyorral eresztette el a füle mellett.
- Nincs nálam síkósító... de óvszer az igen. - vált el tőlem, hogy eldobott gatyája zsebében megkeresse a gumit.
- Miért nem lep meg? - pislogtam. Elnevette magát.
- Még most is csípsz, mint egy skorpió, és én vagyok a tuskó? - kuncogott.
- De te meg is érdemelted! - jelentettem ki vádlón. Kai időközben megtalálta, amit keresett, majd újra visszatért hozzám, az óvszert kezembe nyomva. - Mit...
- Tedd fel. - hunyta be a szemeit, majd lágyan megcsókolt. Elvörösödve nyúltam újra férfiasságához, hogy rágördítsem a fogamzásgátlót. - Édes vagy, mikor zavarba jössz.
- Fogd be. - motyogtam, de úgy ültem a dobozon, hogy ő lábaim közé állhasson, én pedig átfonhassam velük derekát. Két meleg tenyerét a hátamra vezette, úgy húzott magához, én pedig a nyakába kapaszkodtam, és ekkor hatolt belém. Felnyögtem az élvezetes érzéstől, belekarmolva a vállába. - Mozogj. - kértem. Lassan kezdett lökni, minden pillanatot alaposan kihasználva az együttlétünkből. Egyikünk sem szólt egy szót sem, csak a folyamatos nyögések és zihálások hallatszottak, mindkettőnk teste egyre sikamlósabbá vált az izzadtságtól. Jongin kezeit a fenekemre vezette, úgy kerülve mélyebbre erekciójával bennem.
- Ennyire azért ne...hangosan... - próbáltam csitítani egy erőteljesebb morgásánál, de akkorát lökött bennem, hogy megakadt a levegőm.
- Nem bírom visszafogni... magam. - erőlködött. Hát tényleg nem bírta; őrületesen kezdett mozogni, én pedig küzdöttem, hogy ne üvöltsek fel minden egyes lökésnél. - Mondd a nevem...!
- Jo..Jongin! - sikkantottam, és ebben a pillanatban berántottuk egymást a kapun. Kai még egy ideig szorított magához.
- Mintha csak tudtad volna, miben lesz részed. - vigyorgott.
- Látod, pont ezért vagy egy seggfej! - kiáltottam rá.
- Ó, szóval nem szereted az ártatlan megjegyzéseimet?
- Nem! - vágtam rá. Gondolkodás nélkül csókolt megint, szinte felfalt. Jó, talán megbocsájtom ezt a kis elszólást. A kezem automatikusan hámozta ki ruházatából őt is, egészen addig, míg már csak egyetlen bokszer nem fedte a cenzúrázott részét. Végigsimítottam az ízléses kockákon, szerintem még a nyálam is kicsordult. Nem bírtam ki, ajkaimba harapva nyúltam be alsója alá, rákulcsolva az ujjaimat merevedésére. Felnyögött, mire bátrabban mozgattam a csuklómat. Csípője meglendült, nem bírta egy helyben tartani, miközben folyamatosan nyöszörgött. Azonban nem akartam, hogy elélvezzen. - Még ne. - motyogtam.
- Szeretnéd, ha levenném? - búgta a fülembe érzékien. Megremegtem. Nem várt választ, csak megszabadult a felesleges textíliától és visszanehezedett rám, figyelve, hogy azért ne nyomjon agyon. Egyik kezének ujjai a bugyimat kezdték lerángatni, másik kezével pedig megtartott, de közben a melltartó kapcsával babrált.
- Jó sok... gyakorlatod lehet ebben ha... ennyire megy. - próbáltam gúnyolódni, de ezt csak egy halvány vigyorral eresztette el a füle mellett.
- Nincs nálam síkósító... de óvszer az igen. - vált el tőlem, hogy eldobott gatyája zsebében megkeresse a gumit.
- Miért nem lep meg? - pislogtam. Elnevette magát.
- Még most is csípsz, mint egy skorpió, és én vagyok a tuskó? - kuncogott.
- De te meg is érdemelted! - jelentettem ki vádlón. Kai időközben megtalálta, amit keresett, majd újra visszatért hozzám, az óvszert kezembe nyomva. - Mit...
- Tedd fel. - hunyta be a szemeit, majd lágyan megcsókolt. Elvörösödve nyúltam újra férfiasságához, hogy rágördítsem a fogamzásgátlót. - Édes vagy, mikor zavarba jössz.
- Fogd be. - motyogtam, de úgy ültem a dobozon, hogy ő lábaim közé állhasson, én pedig átfonhassam velük derekát. Két meleg tenyerét a hátamra vezette, úgy húzott magához, én pedig a nyakába kapaszkodtam, és ekkor hatolt belém. Felnyögtem az élvezetes érzéstől, belekarmolva a vállába. - Mozogj. - kértem. Lassan kezdett lökni, minden pillanatot alaposan kihasználva az együttlétünkből. Egyikünk sem szólt egy szót sem, csak a folyamatos nyögések és zihálások hallatszottak, mindkettőnk teste egyre sikamlósabbá vált az izzadtságtól. Jongin kezeit a fenekemre vezette, úgy kerülve mélyebbre erekciójával bennem.
- Ennyire azért ne...hangosan... - próbáltam csitítani egy erőteljesebb morgásánál, de akkorát lökött bennem, hogy megakadt a levegőm.
- Nem bírom visszafogni... magam. - erőlködött. Hát tényleg nem bírta; őrületesen kezdett mozogni, én pedig küzdöttem, hogy ne üvöltsek fel minden egyes lökésnél. - Mondd a nevem...!
- Jo..Jongin! - sikkantottam, és ebben a pillanatban berántottuk egymást a kapun. Kai még egy ideig szorított magához.
- Kicsit ellent mondtál annak a hatalmas "Kai ellenes mozgalmadnak", nem gondolod? - lihegte a fülembe, majd rá is harapott.
- Ha tovább idegesítesz ezzel, megöllek.
- Jól van, jól van már. - kihúzódott, eltávolította az óvszert, majd felöltözött, az én ruháimat is a kezembe adva. Megilletődve pillantgattam felé. Most komolyan...
- Hé, nem azért, amire gondolsz, de ha itt álldogálunk meztelenül, még valaki ránk nyit, ráadásul nem akarom, hogy megfázz. - nevetett az arcom láttán. Nem tudtam eldönteni, hogy az egészségemért való aggódásának örüljek, vagy borzadjak el attól, hogy ő hamarabb gondolt az elővigyázatosságra.
- Hé, nem azért, amire gondolsz, de ha itt álldogálunk meztelenül, még valaki ránk nyit, ráadásul nem akarom, hogy megfázz. - nevetett az arcom láttán. Nem tudtam eldönteni, hogy az egészségemért való aggódásának örüljek, vagy borzadjak el attól, hogy ő hamarabb gondolt az elővigyázatosságra.
Észbe kapva kezdtem el összeszedni magam, de jelenlegi állapotomban ez nem sikerült zökkenőmentesen.
Miután minden ruhadarab a pontos helyén volt, Ő odajött hozzám. - Nos, mit gondolsz? - suttogta nyakamba csókolva, amitől libabőrös lett az egész testem. Hihetetlen, milyen reakciókat váltott ki belőlem...
- Miről? - sóhajtottam.
- Arról, hogy akarsz-e velem jóban lenni, vagy esetleg több. - huncutul a szemembe nézett.
- Én... - vörösödtem megint. - Most komolyan előbb volt ez, mint a randi?
- Hát, én nem pont így akartam, de már elegem volt abból, hogy folyton ócsárolsz, bár legalább értem, miért tetted. Szeretném, ha mostantól nem értenéd félre a közeledéseimet, és azt is hogy tudd, te egy olyan nő vagy, akivel bátran vállalok többet egyéjszakás kalandoknál. Te többet érdemelsz egy olyan lánynál, akikkel tele van az SM.
- Komolyan gondolod? - lábadt könnybe a szemem. Sosem hatott még meg ennyire semmi, pláne férfi nem.
- Halálosan. - bólintott. - Akkor állnak a randik a jövőre nézve?
- I-igen. - hagytam, hogy megfogja, majd összekulcsolja az ujjainkat.
- Akkor menjünk szépen ki, mert már kereshetnek minket. Úgy menjünk ki, hogy Kim Jongin már foglalt.
- Annyira hülye vagy. - törődtem bele, de válaszul csak egy puszit kaptam az orrom hegyére. Kézen fogva léptünk ki a raktárból, aminek felettébb örültem, de annak még jobban, hogy senki nem látott minket. Szerintem a hangunkat a szomszéd épületben így is meghallották. Kínosabb lenne, ha mindenki itt állna az ajtó előtt.
- Miről? - sóhajtottam.
- Arról, hogy akarsz-e velem jóban lenni, vagy esetleg több. - huncutul a szemembe nézett.
- Én... - vörösödtem megint. - Most komolyan előbb volt ez, mint a randi?
- Hát, én nem pont így akartam, de már elegem volt abból, hogy folyton ócsárolsz, bár legalább értem, miért tetted. Szeretném, ha mostantól nem értenéd félre a közeledéseimet, és azt is hogy tudd, te egy olyan nő vagy, akivel bátran vállalok többet egyéjszakás kalandoknál. Te többet érdemelsz egy olyan lánynál, akikkel tele van az SM.
- Komolyan gondolod? - lábadt könnybe a szemem. Sosem hatott még meg ennyire semmi, pláne férfi nem.
- Halálosan. - bólintott. - Akkor állnak a randik a jövőre nézve?
- I-igen. - hagytam, hogy megfogja, majd összekulcsolja az ujjainkat.
- Akkor menjünk szépen ki, mert már kereshetnek minket. Úgy menjünk ki, hogy Kim Jongin már foglalt.
- Annyira hülye vagy. - törődtem bele, de válaszul csak egy puszit kaptam az orrom hegyére. Kézen fogva léptünk ki a raktárból, aminek felettébb örültem, de annak még jobban, hogy senki nem látott minket. Szerintem a hangunkat a szomszéd épületben így is meghallották. Kínosabb lenne, ha mindenki itt állna az ajtó előtt.
Végre most boldognak éreztem magam, mert leesett, mit akart Kai egész idáig.
Hogy szükségem legyen rá, hogy hívjam őt...
S téged kivéve bezárom az ajtót mindenki másnak...
 |
| Hát most mondjátok, hogy nem édes! *3* |
