Prince of China - 5. Fejezet

A suliban szinte tombolt bennem a vihar egész nap. És hogy miért?

Amikor reggel beértem, még semmi gyanús nem fogadott azon kívül, hogy amúgy is YiXingen járt az eszem a tökéletesnek mondható találkozó óta. Azért nem nevezem randinak, mert iszonyatosan zavarba hoz a dolog, persze ez jó értelemben mondható el.
TaeYeon már bent tartózkodott a teremben és természetesen nem bírta ki, hogy ne faggasson halálra.
- Milyen volt a randi? - mászott a képembe izgatottan.
- Jaj, miért nem tudsz csak egy kicsit kevésbé kínosan beszélni? - motyogtam.
- Ez neked kínos? Anyám... mi lesz, ha majd arról kérdezgetlek, hogy milyen az urad az á...
- Yah! Nem az uram és...
- Oké. Befejeztem, ne haragudj. - vigyorgott. - De akkor válaszolj a kérdésemre. Ez alól nem bújsz ki!
- Jól éreztem magam vele. Mit jól? Imádtam az egészet úgy, ahogy volt. - meg hát akivel voltam, az mindent felülmúlt.
- Aigo, imádnivaló vagy, mikor szerelmes vagy! - kuncogta.
- Ki mondta, hogy szere...
- Jó reggelt. - megfagyott az ereimben a vér. Lay mosolyogva dobta le magát mellém, majd mikor kirámolta a matek cuccát az asztalra, felém fordult és egészen közel hajolt hozzám. -  HeeYoung-ah.
- I-igen? - hápogtam. De ő egy büdös szót sem szólt, helyette inkább ajkait érintette bal arcomhoz, nyomva rá egy istenien puha csókot. Azt hiszem, nekem végem. - Tudom, hogy már mondtam, de remekül éreztem magam veled és megismételhetnénk. - gyermeteg vigyorral nézett rám, ha nem tudnám hogy nem, azt hinném, hogy be van szívva.
- É-én... - Istenem, könyörgöm, adj nekem észt! A kínai fiú elnevette magát és arrébb húzódott, így én is vesztettem egy picit a kislányos zavaromból. Ekkor vettem észre a lánytömeget a teremben, akik féltékenyen és lenézően méregettek, de még a hímnemű egyedek sem a legkedvesebb arckifejezést varázsolták magukra. Vajon miért nem szeretem én az osztályom?
- Mit szólnál, ha ma együtt ebédelnénk? El van borulva az ég, mire dél lesz valószínűleg az eső is rákezd, esélytelen, hogy kint focizzunk.
- Örülnék neki. - nyeltem vissza a nyálamat. Ezaz! Egy épkézláb mondat! YiXing magára varázsolt egy édes mosolyt, majd elkezdődött az óra és meg kellett próbálnom a tananyagra koncentrálni.

Az ebédidő viszonylag korán eljött, az eső pedig valóban rázendített, így a mi kis csapatunk bevackolta magát az ebédlő sarkába. BaekHyun és legjobb barátnőm egymást etették, Dyo ChanYeolt nézte ahogy rettentő kulturáltan eszik, Kai pedig követte a colos példáját. Mi ketten egymás mellett ültünk YiXinggel, ez pedig hamarosan mindenkinek feltűnt.
- Most áruljátok már el, miről maradtunk le. - értetlenkedett körbe bagolyszemekkel a legalacsonyabb tag.
- Tényleg. Megváltozott a légkör. A Szerelemdoktor kialakulóban lévő kapcsolatot érez a levegőben.
- Yeol, élvezed, hogy egyes szám harmadik személyben beszélsz így magadról? - vonta fel a szemöldökét BaekHyun.
- Szalonna. Hányszor mondjam még el neked, hogy ez így menő? - a legmagasabb vihogva próbálta eljátszani az okost, de sajnálatos módon soha nem sikerült, viszont "Szalonna" a becenév hallatára összeszűkítette a szemeit.
- Egy szót se, Dobby. A végén még házimanót csinálok belőled. - hangos nevetés rázta az ebédlőt, már-már azt gondoltam, hogy az én dolgomról leszállnak, de ó, mekkorát tévedtem. - De még mindig nem mondtatok semmit ti ketten. - szegezte felénk a pálcikáját.
- Mégis mit kéne mondanunk? - piszkáltam zavartan egy hajtincsemet és legbelül TaeYeont átkoztam, amiért ilyen helyzetekben képtelen volt kiállni mellettem, pedig tudtam, hogy ő tényleg csak nekem akart jót.
- Jól éreztük magunkat egymással. - szólalt meg Lay. - HeeYoung-ah nagyon jó társaság.
- Ennyi? - pislogott Kai.
- Mi? - döntöttem oldalra a fejem. - Mit akartok hallani?
- Mondjuk azt, hogy mikor ismétlitek meg...
- Nem tudom. Amikor HeeYoung-ah megfelelőnek gondolja.
- Akkor mit szólnátok, ha moziba mennétek? Egy új filmet vetítenek és szerintem tetszene mindkettőtöknek.
- Miért, mi az? - a mellettem ülő lámafejjel méregette a társait.
- "Egyiptom istenei" a címe. - böngészte KyungSoo a telefonját. - Jónak ígérkezik, már ahogy a borítót látom.
- Nem rossz ötlet. Elmegyünk? - anyám, ki tudna ellenállni egy ilyen embernek?!
- Ne-nekem oké. - pirultam.
- Megbeszéltük. Mikor is lesz? - újra Dyo válaszát vártuk, aki rövidesen meg is adta azt.
- A legkézenfekvőbb megoldás a péntek délután fél hat. - olvasta. Bólintottunk, én pedig elkönyveltem, hogy megint randira megyek, ez pedig rettentőmód felgyorsította a szívverésem. Miért van az, hogy egy átlagos baráti társaságban egymás magánéletéről szó sem esik, de a miénkben szinte állandóan valamelyikünk szerelmi - vagy éppen szexuális - életéről van szó, utóbbira szerencsére ritkán akadt példa.

~~~

- HeeYoung...
- Tudod te, hogy hajnali kettő van? - motyogtam TaeYeonnak a telefonba. Minek hívott fel az éjszaka közepén?
- Összevesztem BaekHyunnal. - szipogta, én pedig rögtön éberebb lettem.
- Tessék? Mégis mikor? Ilyenkor mi lehet olyan érdekfeszítő téma amin veszekedni lehet? - értetlenkedtem.
- Nem éppen most veszekedtünk, hanem még kora este, de ha összekapunk, ilyenkor már itt van nálam és most még csak be se dobta az ablakomat. - ó. Ez súlyosabb, mint gondoltam.
- Átmenjek?
- Igazság szerint itt állok a házatok előtt.
- MI? - szinte orrszarvúként robogtam le a bejárati ajtó elé, melyet kinyitva megláttam TaeYeont pizsamában, kisírt szemekkel és egy kisebb bőrönddel a kezében. - Gyere be, meg ne fázz. - fogtam meg a kezét, elvettem a táskáját és feltereltem a szobámban. Ott régi szokásunk szerint összebújtunk a takaró alatt és végre hallhattam az egész sztorit.
- Azzal kezdődött, hogy Hyunnie átjött hozzánk, úgy is terveztük, hogy nálunk alszik. Egyszer csak kaptam egy SMS-t az egyik osztálytársunktól, hogy nála hagytam a jegyzeteimet, amiket azért adtam kölcsön, mert egy hetet hiányzott és amúgy is a padtársam. Még csókos fejet is küldött, mire én elmosolyodtam és visszaírtam neki, hogy akkor majd holnapra adja vissza. Ezt Baek észrevette és kikapta a kezemből a telefont. Ebből az lett, hogy megcsalom őt, de ilyenkor általában megbeszéljük, hogy ki ez a bizonyos illető és miért szólunk hozzá, de ezúttal nem így lett és mindent a fejemhez vágott, én pedig azzal védekeztem, hogy ő meg Lay dolgait titkolja és biztos vagyok benne, hogy a fiúk tudnak valamit, csak nekünk nem árulják el, mert lányok vagyunk. Ekkor úgy nézett rám, mintha valami kegyeletsértést mondtam volna. - hadarta, néha már a fogalmazási stílusán gondolkoztam, milyen szétszórt, ha ideges.
- És ezután? - váltam kicsit feszültté.
- Azt mondta, hogy ő most elmegy és egy darabig ne idegesítsük egymást. - sírta el magát. - HeeYoung, én belehalok, ha elveszítem a Szalonnámat! - a szívem szakadt meg, ahogy a legeslegjobb barátnőmet darabokban kellett felkaparnom itt, a szobám közepén.
Történt már veszekedés a csapatban és akkor is megoszlottunk. Legalább egy hónapig két bandában mászkáltunk. Emlékszem, hogy TaeYeonnal igyekeztünk pártatlanok maradni. A veszekedés BaekHyun és ChanYeol, illetve Kai és KyungSoo kis kettősére szedett szét minket. Legjobb barátnőmnek muszáj volt a párja mellett maradnia, így én bekavarodtam Kaiékhoz. Borzasztó hónap volt. Attól féltem, hogy most még nagyobb balhénak nézünk elébe, mint két évvel ezelőtt.
Egyre jobban kezdett érdekelni, hogy vajon TaeYeon túl mély pontra tapintott-e BaekHyunnál Lay szóba hozásával, hogy a fiú csak úgy ott hagyta? Mi van, ha tényleg tudnak valamit a kínai osztálytársunkról, akibe én - úgy tűnik - akaratom ellenére is kezdek belehabarodni.