A mozi előtt állva megkérdeztem magamtól, hogy mit keresek itt. Eleinte megkérdeztem KyungSoot és ChanYeolt, hogy ők nem jönnének-e, ezzel azt is belevettem a dologba, hogy köztük kialakulna valami. De mindketten azt mondták, dolguk van aznap. BaekHyun és TaeYeon pedig jelenleg fasírtban voltak, így nem mertem nekik megemlíteni, hiszen Szalonna felkapná a vizet, ha a barátnőmet hívnám, az említett meg rossz barátnőnek hinne, ha a párjára esne a választásom.
Tehát amíg YiXing elment az ennivalókért, én a jegyeket szereztem meg.
- Itt vagyok! - egyensúlyozott a két itallal, egy nachossal és egy kukoricával.
- Hogy bírtad te ezt el mind? - pislogtam elismerően.
- Ha a két kóla nem tartóban lenne, tuti meghaltam volna. - vigyorgott. Segítőkészen elvettem tőle a rám eső részt, majd odaadtam neki a saját jegyét. A 3D-s szemüvegek átvétele után pedig mindketten megkerestük a helyünket.
- Hogy-hogy ilyen fentre kerültünk? - érdeklődtem meglepetten, hiszen eddig akárhányszor moziban ültem, a többiek mindig közelebb akartak ülni.
- Ja, elfelejtettem mondani. - magyarázta, miközben lepakolt. - Direkt leghátra foglaltam helyet, mert... jobban érzem magam, ha... izé. Kettesben vagyunk. - nevetgélt zavartan. - De ugye nem baj? Ha esetleg neked jobb lenne előrébb, akkor az üres helyekre sunnyoghatunk...
- Ne. - vágtam a szavába. - Jó lesz így. Tényleg jobb így. - láttam az arcán, hogy őszinteségem meglepi, de vidáman elmosolyodott és leült a helyére.
- Akkor megnyugodtam. - sóhajtott. Én is helyet foglaltam, bár elég nehéz dolog közben mindent letenni és még a lehajtható széken is egyensúlyt találni. Pont ebben a pillanatban elindult a reklám.
- Ha nem csal az emlékezetem, most fél óráig ez megy és elfogy a kaja a bemutatók alatt. - nevetett.
- Akkor ne edd meg. - vigyorogtam vissza, mire kaptam egy szemöldökrángatást válaszul.
- Azt mégis hogyan csináljam? - tettetett felháborodást. - Ne mondd, hogy te kibírod!
- Igazad van. Én is megeszem a film kezdetére, csak egy tanács volt. - vontam vállat. Aztán egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
Végülis, a film katasztrófa volt. Az egyiptomiak nem is egyiptomiaknak néztek ki, arról meg ne is beszéljünk, hogy a cselekmény unalmasabb volt, mintha egy falat bámultunk volna két órán keresztül.
A vége viszont akkor is tetszett. Na nem azért, mert olyan elragadó jelenet volt, hanem Lay miatt.
Amikor a két főszereplő újra életben volt és a végén megcsókolták egymást, az Ő keze rászorított az enyémre, lágyan cirógatva azt, ettől pedig az egész testem megremegett. Azon kaptam magam, hogy YiXing és én egyre közelebb vagyunk egymáshoz, és a filmnek pontosan az utolsó másodpercében ajkaink találkoztak. Felforrósodtam, kitágult pupillákkal meredtem az engem csókoló férfit, akinek nyelve most megpróbált utat törni, azt nem is kell említenem, hogy sikeresen. Mivel féloldalasan ültünk, így megpróbáltam átkarolni őt, hogy minél szorosabban érezhessem a közelségét, így ő beletúrt a hajamba. Forró izmával játékosan masszírozta az enyémet, a mennyországban éreztem magam. Mintha csak egy tündérmesében lettünk volna.
Túl szép volt.
***
TaeYeon este hívott, hogy megkérdezze, milyen volt a film, így szépen elmeséltem neki mindent, kihagyva a részleteket, mivel ő most eléggé padlón volt, nem tartottam valószínűnek, hogy örömmel hallaná a dolgot.
Reggel az iskolában be is bizonyosodott ez az elméletem; szegény lány megpróbálta tartani magát a többiek előtt, de még egy vak is észrevette volna, hogy a gyönyörű szemei most kisírtan meredtek előre, mindig kiengedett, fényes haja csak egy laza kontyba volt összefogva, még csak sminket sem használt.
- Talán beszélnetek kéne... - vetettem fel bizonytalanul az ötletet.
- Megpróbáltam. Hívogattam őt telefonon, kerestem mindenhol, de mikor a termükbe értem, ChanYeol bunkón elküldött, Kai meg megkérdezte, hogy most ki után akarok nyomozni. - motyogta.
- És Dyo? Ő is szemét volt? - harapdáltam ajkaimat.
- Nem. - mosolyodott el halványan. - Sőt, kedves volt velem és elmondta, hogy BaekHyunnie még nincs bent, de majd szól, hogy kerestem. Én nem akarom, hogy miattam tönkremenjen a csapat. - kapta a szája elé a kezét, hogy véletlenül se sírja el magát. Inkább biccentettem, hogy menjünk ki a folyosón lévő padokhoz folytatni a beszélgetést.
- Ne aggódj, minden rendben lesz. Ha kell, én is kiállok érted, tudod jól.
- Tudom, és nagyon szépen köszönöm. A legjobb barátnő vagy a világon. - bújt hozzám, mint egy kiscica.
- Sziasztok. - YiXing ebben a pillanatban döntött úgy, hogy meglep minket. Ahogy sejtettem, TaeYeon elfordította a fejét, adott egy puszit az arcomra és beoldalgott a terembe. - Mi a baj?
- Semmi. Majd elmondja, ha lesz hozzá kedve. - motyogtam megtörten. Ő összeráncolta a szemöldökét és komolyan nézett rám.
- Ha nem lenne baj, a te gyönyörű arcod sem lenne ilyen gondterhelt. - tűrte a fülem mögé az egyik szemembe lógó tincsem, majd törődő puszit lehelt ajkaimra.
- Iskolában vagyunk. - sütöttem le a szemem, de a boldogságot, ami abban a pillanatban megkörnyékezett, nem tudtam levakarni az arcomról.
- Azért vigyorogsz. - kuncogta a fülembe. Tényleg, mi akkor most hányadán állunk?
- Mi most... szóval... érted. Mi van velünk?
- Azt hittem, egyértelmű. - hökkent meg. - Tényleg rá kell kérdeznem? - ez a srác tényleg nagyon elvarázsolt. Alig bírtam visszatartani a nevetésem a szokásos lámaarca láttán.
- Nem kell. - ráztam a fejem.
- De akkor leszel a barátnőm ugye? - bambult.
- Annyira nagy marhaságokat tudsz kérdezni. - sóhajtottam.
- Szóval nem?
- Jaj, YiXing! - tört ki belőlem az önfeledt kacagás és a szájára nyomtam az enyémet, átölelve derekát. - Olyan világtalan tudsz lenni néha!
- Bocsánat. - vált el tőlem levegőhiány miatt, de attól még ugyanott folytatta egy másodperccel később, ahol én elkezdtem. Becsöngőig beszélgettünk, majd a tanár megjelenésekor visszasiettünk a terembe.
~~~
Az ebéd elég feszültre sikeredett. Hiszen ugyan ki nem venné észre, hogy a bandánk fele megint megoszlott?
De akkor menjünk vissza az elejéhez. Ebédszünet következett, mikor Lay egy puszi kíséretében távozott, hogy megkeresse ChanYeolékat, nem sokkal később pedig KyungSoo kukkantott be a terembe.
- Örülök, hogy még itt vagytok. - sóhajtott.
- Mi történt? - pislogtam, ahogy előhalásztam az ebédemet a táskámból.
- Szerinted? TaeYeon, nem akarok tapintatlan lenni, de ma ne ebédelj a többiekkel. Lementek az étkezőbe enni amúgy is.
- Tessék? - háborodtam fel. - Mégis miért csinálják ezt?
- BaekHyun szemszögéből hallottuk a történetet mind, hiszen fiúk vagyunk. - motyogta.
- Nem számít, Dyo. Majd eszem kettesben HeeYounggal. - válaszolta megtörten legjobb barátnőm, az én szívem pedig ott szakadt meg.
- Én is jövök, ha nem gond. - mosolygott a fiú szívecske alakú ajkaival.
- Akkor a többiek meg úgy maradnak. - húztam a számat. - YiXing tudja?
- Idő kérdése és Baek elmondja neki mi történt, utána nem tudom hogy ő mit fog reagálni. Ha van egy kicsi esze is, akkor nem áll neki háborogni. De menjünk inkább és együnk, mert felrobban a gyomrom. - lengette meg ételes dobozát előttünk, mire mi egy önfeledt nevetés kíséretében követtük a tetőre.
Nem volt olyan rossz hármasban eltölteni az időt, röhögcséltünk és úgy tűnt, a lányt is sikerült egy időre felvidítanunk.
Az utolsó óránk után még láttam, ahogy ChanYeol, JongIn és BaekHyun beszélgetnek, de mikor észrevettek engem és TaeYeont, se szó se beszéd, elhúzták a csíkot, ahogy barátnőm is. Morogva káromkodtam egy sort, mígnem beleütköztem Lay mellkasába.
- Látom, a te szádat is megáldották szép szavakkal. - nevette, de meg is komolyodott azonnal. - Tudom, miért vesztek össze BaekHyunék.
- Nagyszerű. Akkor most már te is csatlakozol az "utáljuk Kim TaeYeont" mozgalomhoz?
- Isten ments. - védekezett. - A barátnődnek valamelyest igaza van, hisz ahogy a többség, úgy én sem mondok el mindent, majd itt lesz az ideje. Szeretnék pártatlan maradni, miattad.
- Tényleg? - lágyultam el.
- Tényleg. - boldogan bújtam hozzá és beszívtam az istenien férfias illatát. Már csak azt kéne elérni, hogy az álompár kibéküljön valahogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése