Először természetesen Yifanra haragudtam, de egy héttel a kis magánakciója után felhívott és kitálalt; egyszerűen nem bírta már elviselni a nyomást, hogy tovább hajszolták őket a többieknél, hogy mindenre amit tett, ferde szemmel néztek, több korlátoltságot kapott egy átlagos idolnál, és a lista még hosszú. Persze, hiszen Ő és a többi kínai származású tag nem volt "egyenlő" az ügynökség igazgatójának szemében, mint koreai társai.
Mindezek után megkönnyebbültem picit, hogy nem a többiekkel való konfliktus miatt hagyott ott mindent. Neki ők maradnak a második családja. Mindig.
Valamit azonban egyikük sem tudott: a viszonyomat Krisszel. Suho még akkor megtiltotta, hogy bármelyikük megkörnyékezzen a bandából, mikor először bemutatott nekik. Ez persze érthető volt, mivel engem még a maknaenál is fiatalabb életkorral áldott meg a Sors. És ha belegondol az ember, hogy Yifan most huszonöt, én meg tizenkilenc, Joonmyun felhagyna minden baráti szeretettel és agyonverné Őt, miután felgyújtja.
Éppen ezért érthető módon sajnos titkosított keretek között élvezhettem a vele töltött kevéske időmet, amivel nagy ritkán megajándékozhattuk egymást, ez pedig immár fél éve tartott. Időközben Luhan szintén elhagyta a családot és Tao is kezdett leválni, ami csak fokozta a stresszt és a szomorúságot, a bátyám pedig rossz vezetőnek tartotta magát.
Duplán annyira vágytam az ilyen depressziós időszakban a páromra, a támaszomra.
Fájt, valahányszor elváltunk, ezért egyre nehezebbé vált a találkozás, mikor tisztában voltam azzal, hogy ezt így túl sokáig nem folytathatnánk.
~~~
- Azt hittem, álmodom, mikor felhívtál, hogy eljössz. - bújtam hozzá. Beszívtam bódítóan férfias, kellemes illatát, amelyről az összes mocskos és édes emlék is az agyamba tolult. Annyira hiányzott kívül-belül a közelsége, hogy sikítani lett volna kedvem, mikor telefonált.
- Tudom, nem éppen a legfelhőtlenebb a kapcsolatunk, de minden percben gondoltam rád. - éreztem, hogy beharapja alsó ajkát, kezei pedig besiklottak farmeromba, hogy fenekemet kényeztessék.
- Luhan kilépett és Tao...
- Tudok róla. - sóhajtott. Apró könnyek gyűltek a szemembe.
- Mondd, meddig fog még ez tartani? Minek vesznek fel kínaiakat és más külföldieket, ha csak bántják őket? Nem akarok még több tagot elveszíteni, Yifan! Már Joonmyun is teljesen meg van győződve róla, hogy ő a világ legrosszabb leadere...
- Sajnálom, de azt hiszem, meg kell tudnod őket is érteni, ahogy engem is. Ezt képtelenség hosszútávon bírni. Boldogabbak lesznek így. Suho pedig igazán befejezhetné ezt, nála jobb vezetőt soha nem ismertem még és ez akkor sem változik, ha SM papa egy seggfej.
- Ezzel próbálom nyugtatni magam én is. - motyogtam mellkasába. - De térjünk vissza ránk. - váltottam gyorsan témát, hogy ne a pocsék dolgokról kelljen már beszélni a találkozásunkkor, amely úgysem tarthat olyan sokáig.
- Igaz is. - köszörülte meg a torkát. - Borzalmas volt ez így nélküled...
- Ja, persze. Szerintem te nem szenvedtél annyit, mint én. - húzódtam hátrébb durcásan, Kris pedig meghökkenve bámult rám. Hát igen, előmászott belőlem a zöld szörny, de eleget nyáladzottunk. - Először is: miért nincs hajad? Másodszor: ki volt az a csaj a klipben? És harmadszor: egyáltalán mi volt az a klip? Azt hittem, infarktust kapok, de csesztél tájékoztatni róla engem, a barátnődet!
- Hé, nyugi. A hajam lényegtelen, csak kellett valami drasztikus a kilépésem után.
- Ezért megszabadultál az egésztől. - vettem cinikusra a figurát. - Hallottál már a hajfestékről?
- Kérlek, Haneul, ne köss bele még ebbe is. - sóhajtott fáradtan. - Majd megnövesztem, jó?
- Ne haragudj, csak... túl sok a nyomás. - dőltem még jobban mellkasának.
- Tudom és melletted állok. A "Bad girl" téged juttatott eszembe. - húzta vigyorra a száját.
- Mi? - nyögtem ki meglepetten.
- Amióta csak havonta látlak, kikészülök. Felgyülemlett bennem az összes vágy, minden emlék irántad és megcsináltam a videót. Féltékeny voltam, hiszen több férfi vesz körbe, miközben én nem vagyok melletted. Eszembe jutott, mennyire szeretnék több időt tölteni veled, de egyre nehezebb, hiszen egy ország választ el minket, na meg hogy titkolózunk. Én nem ehhez vagyok hozzá szokva. Nem az én stílusom. - itt elröhögtem magam, de ezt ignorálta. - Te meg lássuk be, elég szeszélyes nőszeméllyé változtál, mióta... - direkt nem fejezte be a mondatot, mert tudta, hogy kitalálom. Arra gondolt, hogy mióta először lefeküdtünk és egyúttal elvette a szüzességem, kicsit merészebb lettem és eltűnt a félénk énem, pláne ha kettesben maradtunk.
Egy darabig szemeztünk, végül rám vetette magát és kicsit durván kezdett csókolni, amit pillanatnyilag nem akartam a szemére vetni. Nyála keveredett az enyémmel, nyelvünk hosszú ideig csatázott, a hotelszoba levegője pedig fülledté vált.
- Yifan... - haraptam a nyakába. Felhördülve tépte le rólam a ruhám, majd két ujját rögtön felhelyezte, szenvedélyesen, de mégis gyengéden mozgatva. Csillagokat láttam, csípőmet türelmetlenül nyomtam előre, hogy hosszú ujjai eltalálják azt a bizonyos pontot, amitől mindig hangosabb voltam a kelleténél.
- Suho tud róla, miket művelünk? - húzta ki testrészeit félig felhúzott szemöldökkel.
- Ha tudná, nem ismerne rám. - nevetgéltem.
Kicsit változtattam helyzetünkön, csípőjére ülve hámoztam le a pólót róla, az összes tetoválására adva egy csókot. Bőre szinte égetett. Ahogy nyálamat is bevontam a játékba, még jobban felizgult; máris keményebb volt odalent.
- Csak nem szeretnél valamit? - incselkedtem.
- Ha most nem hagyod ezt abba... nagyon bedurvulok. - fenyegetett, de pont ezt akartam.
- Miért? Anélkül nem megy? - suttogtam, egyenesen szemeibe nézve. Kész vége, eltört a cérna, elszakadt a pohár, Kris megőrült, újra betapasztotta hát számat sajátjával. Csókunk nem volt épp érzéki, de tudtam hogy szeret és minden egyes érintésével azt sugallta; nem akar elengedni. Úgy döntöttem, átveszem az irányítást. Felsőtestétől lefelé haladtam, majd leértem nadrágja korcáig. Nem sokat tétováztam, lehúztam alsójával együtt, majd jobb kezemmel megfogtam álló férfiasságát és húztam egyet rajta, mire felnyögött. Felbátorodva adtam egy csókot érzékeny makkjára is, végül bekaptam azt. Hallani akartam a hangját, azt akartam, hogy nyögjön az élvezettől. Egyre többet engedtem be a számba, bár ez annak is volt köszönhető, hogy Kris akaratlanul is lökött egyet-egyet a csípőjével, végül megszántam és gyorsabban mozgattam a fejem rajta.
Azonban hirtelen egy rántást éreztem, Kris pedig kikerült a számból és nem pislogtam kettőt, mire alatta találtam magam. Szemembe nézett és egy mozdulattal belém hatolt.
- Ó, igen. - hunyta le a szemeit, miközben elmerült forróságomban. - Annyira vártam már ezt... - először lassan, még mindig lehunyt szemmel lökte magát, hogy csak a pillanatnak éljen, de megzavartam, ugyanis türelmetlenül beleharaptam a vállába. - Francba, ezt ne csináld! Túl izgató. - megállt a mozgásban, egyik kezével megtámaszkodott fejem mellett, másikkal az arcomat simította meg, majd gyengéden megcsókolt. - Örömet akarok neked okozni, Haneul...
- Én is neked. Éppen ezért gyorsíts. Kérlek. - pislogtam rá elködösült tekintettel.
- Ahogy akarod. - változott a pozíció, kezeimet a vállára helyezte, két lábamat a térdhajlatomnál csípőjére húzta és akkor kezdett neki az igazi tempónak. Sóhajaink és nyögéseink, sőt, nekem inkább már sikoltásaim töltötték be a szobát, Kris hátát karmolászva próbáltam a lehető legtöbbet nyújtani neki.
- Gyerünk! - hajtottam hátra a fejem, hogy Kris szája tökéletesen hozzáférjen a nyakamhoz. Azt akartam, hogy kiszívja, hogy nyomokat hagyjon, hogy mindenki lássa, rajta kívül senkihez nem tartozom.
- Bébi, el fogok... - morogta.
- Csak még egy kicsit. - préseltem ki magamból, és abban a pillanatban elért a vég, ő maga pedig bennem ment el. Nem tehettem róla, könnyekben törtem ki, ahogy párom fáradtan ráfeküdt mellkasomra, de szipogásaimat hallva felkapta a fejét és összeráncolt szemöldökkel meredt rám, kezeivel hevesen igyekezett letörölni a könnyeket az arcomról.
- Mégis miért sírsz? Ennyire rossz volt? Fájdalmat okoztam? - duruzsolta.
- Nem, csak... annyira jó érzés ez itt mind. Annyira jó érzés voltál és vagy te magad. Bárcsak ne mennél el holnap megint. - nyöszörögtem.
- Mondd csak, bébi szeded a gyógyszert? - annyira ledöbbentem, hogy megálltam a sírással.
- Te most komolyan... - ez a krokodil ilyen pillanatokban is csak a védekezésről tud dumálni? Megállok a fejlődésben.
- Kérdeztem valamit.
- Igen, szedem. - motyogtam. Ennyire vigyázni akar?
- Akkor állj le vele.
- Mi? Kris, mégis mit...? - elakadt a lélegzetem. Ő most komolyan arra akar kilyukadni, amire gondolok? - Teherbe akarsz ejteni? - makogtam. Elmosolyodott.
- Ha szerinted jó apa lennék, mi akadálya? Veled akarok feküdni és kelni, mindig melletted akarok lenni. Mert szeretlek, Haneul.
- Yifan... - el se hittem, amit mondott. - Ez azt jelenti, hogy mi ketten...?
- Ha te is akarod. - puszilt meg. - Suhohoz is visszamegyek és áldását kérem, sőt az egész banda előtt megkérem a kezed, ha kell.
- Mondtam már, hogy szeretlek? - azt hittem, elalélok ettől az embertől.
- Mondtad, de nincs megtiltva, hogy megismételd. - húzott magára, hogy egy újabb csókban egyesüljünk. - Én is szeretlek téged. - suttogta. Ezt hallottam utoljára, mielőtt elnyomott az édes álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése