És igen, megint az EXO, egyszerűen nem tudok leállni róluk, mian ><"
De aki még nem kapott idegösszeroppanást tőlem, jó olvasást! :)
~~~
- Haladj már!
- Mindjárt, de nem tudom ezt bekapcsolni!
- Mégis mit?
- A felsőm hátulján azt a két nyamvadt gombot!
- Akkor azt mondd és segítek. - sóhajtott Jongdae, miközben halvány mosollyal az arcán lépett közvetlenül a hátam mögé. - Egyébként sem értem, hogy minek veszel fel ilyen komplikált cuccot, mikor úgyis letépi rólad valaki, ha így folytatod. - motyogta, de pechjére így is meghallottam.
- Elmész már a...
- Miért? Néztél már tükörbe, Ahri?
- Hagyjuk már ezt a témát Chen, tudod mennyire kínosan érzem magam ilyenkor...
Ezzel a beszélgetést el is vágtam és csak hagytam, hogy legjobb barátom begombolja a felsőmet.
Mikor nem rám figyelt, lopva végignéztem rajta és megállapítottam, hogy megint baromi jól nézett ki; haja szokás szerint zselézve, egyik fülében fülbevaló kapott helyet. Lefelé vezetve pillantásom először a fekete pólóját vettem szemügyre, szokás szerint lazára vette a figurát. Nadrágja megint a legszűkebb volt szerintem, amit a ruhatárában talált de egyszerűen annyira tökéletes volt az összhatás, hogy ajkamba kellett harapnom, mielőtt kiengedtem volna a feltörni készülő sóhajomat. Mikor lettem én olyan, mint egy tinilány?
- Ha befejezted a bámulást, akár el is indulhatunk, nem igaz? - kuncogott, mire visszaszívtam a nyálam és morogva bólintottam, sürgetve az indulást.
~~~
Igazából a buliban nem is történt semmi érdekes, minden ugyanúgy folyt le a maga medrében, mint minden egyes alkalommal, valahányszor elengedtük magunkat egy önfeledt táncolás és ivás keretében. A mostani partit az egyik közös barátunk, Park Chanyeol rendezte. Nála általában mindig istenien érzik magukat az emberek, nemhiába ment híre úgy az egyetemen a fiúnak, mint a "Happy Virus".
Pontosítanám kicsit a "minden ment ugyanúgy" kijelentésemen; körülbelül éjfél után tíz percig volt ez igaz, utána valahogy Chen hálószobájában találtam magam teljesen részegen. Egyetlen vékony bokszer maradt rajta, rajtam pedig semmi, ugyanis kötelességének érezte mindent lerángatni rólam, mielőtt egyáltalán beestünk volna a lakásának bejárati ajtaján.
- Istentelenül meg akarlak dugni. - mormolta a nyakamba, majd beleharapott az érzékeny felületbe. Senkit nem zavart, hogy az alkoholtól nem láttuk a fától az erdőt, senkit nem érdekelt, hogy reggel mi fog történni. Ez van, ha az ember fia-borja részeg lesz.
- Ó, hogy az a...! - rögtön belemarkoltam hajába és szinte ki is téptem annak összes szálát, mikor megéreztem férfiasságát nekem nyomódni ruhán keresztül.
Nem szórakozott sokat, megszabadult az utolsó textiltől és egyszerűen, minden felkészítés vagy védekezés nélkül bennem találta magát. - Basszus, Jongdae!
- Csak mondd a nevem, bébi. - dünnyögte elhalóan, mikor kényelmes tempójában mozgatni kezdte testét. Akármilyen részeg is voltam furcsaságot éreztem, végül is a legjobb barátommal feküdtem le éppen.
A szoba felettébb fülledté és párássá vált, a jellegzetes illat megtöltötte a helyiséget, miközben olyan vággyal nyögtünk egymáson, mint valószínűleg soha.
Hangosat sóhajtva engedte belém az összes nedvét, én pedig remegve szorítottam őt magamhoz. Annyira... boldognak éreztem magam.
~~~
- Jól aludtál? - kérdezte, miközben reggelihez keresett hozzávalókat. Mikor felébredtem, már nem volt mellettem, így felvettem az egyik ingét amit a szekrényéből varázsoltam elő, majd itt kötöttem ki a konyhájában és néztem, ahogy ténykedik.
- Hm. - bólintottam aprót. Megállt a kezében minden, így letette őket a konyhaasztalra és felém fordult. Soha nem láttam még ilyen komolynak.
- Ahri, ugye tudod, hogy ez a tegnapi dolog teljesen csak a testi kielégülésen alapult? - ez felért egy pofoncsapással.
- Izé...
- A legjobb barátok vagyunk, természetesnek vettem, hogy egyszer szex is lesz közöttünk, a kíváncsiság nagyon sok dolgot tesz az emberrel. - nevetett és összeborzolta a hajam.
- Mégis hogy mondhatod ki ilyen könnyen ezeket a szádon? - remegett meg a hangom, fogalmam sincs, mi ütött belém.
- Mi...?
- Chen, tudtad, hogy mit gondolok az egy éjszakás kalandokról, ahogy azt is, milyen vagyok! - emeltem fel a hangom. - Te nagyon jól tudtad! - sírásra görbült a szám.
- Ahri-sshi? - döbbenetében csak ült a székén, míg én fel-alá mászkáltam, hogy ne kapjon el a bőgés.
- Egyetlen barátom volt! Egyetlen egy, és csak vele feküdtem le egész életem során! Tisztában voltál vele, hogy számomra a szexuális élet nem merül ki semmilyen mocskos, érzelemmentes izében! Hogy számomra az szent dolog!
- Hé...
- A francba is Chen, nekem Minseok volt az egyetlen az életemben, neki adtam mindenem és megígértem magamnak, hogy csak olyannal teszem meg legközelebb, akit szeretek, nem?!
- Tudom...
- Akkor miért használtad ki a tegnap estét?
- Azt hittem, hogy te is...
- Tévedtél. - nevettem fel keserűen. Figyelembe sem véve őt elindultam összeszedni a ruháimat a lakás minden elképzelhető és elképzelhetetlen pontjáról.
- Most meg hová mész? - sietett utánam.
- Tönkre. - mormoltam, megigazítottam a cipőm, felkaptam a kabátom és kivágódtam a bejárati ajtón. Ha játszópajtást keres, menjen Krystalhoz, úgyis oda volt érte egész középiskola alatt.
Amint lefordultam az első sarkon, könnyeim utat törtek maguknak és másnapig meg sem álltak.
***
Az elmúlt egy hónapban úgy kerültem Jongdaet, mint a leprást. Nem akartam látni, nem akartam beszélni és egyáltalán bármilyen kapcsolatot is létesíteni azzal a seggfejjel. Csak meg akartam szabadulni az emlékétől, minden nap háromszor tusoltam, még sem ment. Az egyetemen ez még nehezebb volt, hisz' egy szakra jártunk.
Viszont mikor a kéthetes rosszullétem után az orvosnál kötöttem ki és olyan dolgot tudtam meg amit ép ésszel felfogni sem lehet, kénytelen voltam újra bekopogni az ajtaján.
- Ahri-sshi? - kerekedtek ki a szemei amint realizálta, ki áll előtte. Elhúztam a szám, mikor végignéztem rajta; kicsit leharcolt lett a külseje, a szemei karikásak voltak, arca picit beesett.
- Mégis mi történt veled? - ráztam a fejem, ahogy beljebb érve még az óriási rendetlenséget is megláttam. Az egyetemen ez nem látszott rajta ennyire. - Azt ne mondd, hogy ennyire hiányoztam. - vettem gúnyosra a figurát. Nem szólt egy szót sem csak átölelt hátulról és beletemette az arcát a nyakamba. Lemerevedve hagytam, hátha idővel befejezi, de nem volt hajlandó elengedni.
- Annyira sajnálom... tudod, mennyire hiányoztál? Tudod, mennyire megbántam, hogy felelőtlenül cselekedtem? Eldobtam egy gyerekkorunk óta tartó barátságot...
- Tényleg hülye vagy. - értettem egyet bőszen.
- De te is hagytad magad. - kötözködött.
- Lótúrót! - ellenkeztem. - Te cipeltél a szobádba!
- És ha annyira részeg voltál, hogy emlékszel rá?
- Arra ki ne emlékezne, hogy összefeküdt a legjobb barátjával? - tettem szét a kezeim, mintha isteni csodára várnék.
- Szóval még mindig annak tartasz? - csillant fel a szeme, mint egy ötévesnek.
- Ez az, hogy nem. Kellett egy kis idő míg rájöttem, hogy ha annak is gondolnálak, nem lenne semmi ugyanolyan. És erre az orvosom meg a nőgyógyászom döbbentett rá.
- Tessék? - húzta a szemöldökét. - Ugye nem szenvedsz semmilyen...
- Jongdae, neked nem tűnt fel, hogy még csak egy tablettával sem védekeztünk? - sóhajtottam.
- De, most hogy mon...ó.
- Na? Leesett?
- Én csináltam egy gyereket! - pattant fel a kanapéról hevesen gesztikulálva.
- Látom, koppant is. - tettem a cinikust.
- Ha anyám ezt megtudja... - rogyott is vissza a bútorra.
- Örülök, hogy neked anyádék a legnagyobb problémáid, én viszont nem fogok egyedül felnevelni egy gyereket! Mégis mit gondoltál, Chen?
- El akarod vetetni? - szörnyülködött.
- Normális vagy? Miből nevelném fel? Egy huszonkét éves végzős egyetemista vagyok, a szüleim is csak az egyetemet fizetik, amúgy szóba se állnak velem!
- De nem kéne egyedül maradnod vele. - motyogta. - Én... segítenék. Akárhogy nézzük, az én babám is, nem igaz?
- Ne haragudj, de én így nem tudok élni. Én ott leszek vele egész nap, sőt este is, te meg mész bulizni vagy nőzni... - annyira beleéltem magam, hogy észre sem vettem, amint a férfi közeledik felém, majd elhallgattat egy lágy csókkal.
- Nem mondtam marhaságot, mikor negyed órája azt mondtam, amit. Hiányoztál és amikor egy hónapja kiléptél a lakásból, szinte azonnal éreztem a hiányod, Ahri. Akkor döbbentem rá, mekkora hülye voltam. Én... szeretlek, a francba már! - túrt a hajába idegesen.
- Jongdae... - sötétült el a tekintetem. - Hamarabb is mondhattad volna, az Isten basszon keresztbe! - süvöltöttem.
- Hogy tudtam volna elmondani, mikor egy hónapig haragszomrádot játszottunk? - értetlenkedett, próbálva védeni a fejét az én esernyővel való ütlegelésem ellen.
- Esetleg feljönni hozzám? Kopogni? Felhívni?! - ordítottam egyre hangosabban.
- De valld be, hogy szeretsz. - verte ki a tárgyat a kezemből, átfogva derekamat, majd rásimítva egyet hasamra, amitől elgyengültem.
- Én... - fenébe a büszkeségeddel, Byun Ahri! - Oké, szeretlek. Megfelel? - húztam össze a szemem.
- Egyelőre. - csókolt ajkaimra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése