Csak feküdtem azon a szerencsétlen ágyon, rajtam egy lepedővel vagy mivel, ugyanis semmi nem takart alul, jelenlegi orvosom pedig kiment pár dologért. Éreztem, ahogyan vörösödik a fejem mikor belegondoltam, mennyire megalázó helyzetben vagyok. Oké orvos, oké meg kell vizsgálnia, de a lányok nagy része nem érzi kínosnak a helyzetet?
- Itt is vagyok. - esett be, lepakolva a hozott cuccokat. - Elmondjam még egyszer, mi fog történni?
- Minek mondanád, ha elsőre is fel tudom fogni? - motyogtam.
- Bocsánat. - köszörülte meg a torkát. - Akkor kezdjük. A lepel rajtad marad, csak kicsit felhajtom. - magyarázta és így is tett. Bokámtól térdemig felgyűrte azt a zöld vackot. - Ne remegj, kérlek. Nem teszek semmi rosszat, ez csak egy vizsgálat. Meg egyébként is; láttam már ilyet. - nevetgélt kínosan megint.
- Nem csinálnád a dolgod? - mordultam rá. Végre befogta.
Hallottam, ahogy gumikesztyűt húz, végül hozzám ért. Azonnal összerándultam, mikor kezeivel olyan helyre tévedt, amit én soha nem engedtem meg senkinek, nemhogy még egy idegennek. Valami kattant, gondolom egy műszer-féleség lehetett. Ahogy elgondolkodtam, még annál is mélyebb vörös árnyalatot vett fel az arcom, hiszen... nem volt rossz, amit csinált, sőt...
- Mindjárt kész. - drága anyám... amint végzett, magamra kaptam a cuccom. - Nem találtam különösebben semmit, de rendesen felfáztál, ez még rosszabb görcsökhöz is vezethet. Ezt használd. - felírt valami gyógyszert, elvettem tőle a lapot, majd meghajoltam.
- Köszönöm. További szép napot! - és már rongyoltam is kifelé.
Annyira... kínos!
***ChanYeol POV***
Ez a lány elég összetett esetnek tűnt és mint arra bizonyságot kaptam, az is volt.
Kicsit félretettem azt a nem éppen mellékes tényt, hogy milyen gyönyörű és igyekeztem a vizsgálatra koncentrálni. Csak tudnám, minek lettem nőgyógyász, amikor minden női bájtól elkap a szerencsétlenség.
Igyekeztem a lehető leggyorsabban elvégezni a vizsgálatot, hogy minél hamarabb végezzek.
Éreztem, ahogyan remeg a kezeim közt fekvő lány és ez rettenetesen zavarba hozott engem is.
Ujjaimmal kicsit beljebb hatoltam a hüvelyben, és ekkor ismertem fel egy rendkívül érdekes tényt: ez a lány még szűz volt, ergo nem létesített szexuális kapcsolatot senkivel, ami manapság elég ritkának számított. Máris nagyot nőtt a szememben Sojin.
Amint befejeztem a matatást, ő összekapta a cuccait, megköszönte a vizsgálatot és elrohant.
- De itt hagytad a... telefonod. - szaladtam utána, de ahelyett, hogy elértem volna, kollégámba és egyben legjobb barátomba ütköztem.
- Hát te mi az Istent csinálsz? - vonta fel a szemöldökét. - kilométerhiányod van?
- Az egyik betegem itt hagyta a telefonját, de már nem látom sehol. - lihegtem.
- Nocsak, előbújt belőled a perverz doktorbácsi? - kacsintott.
- Baek, menj már! - motyogtam. - Csak túlságosan ijedt volt és amint végeztünk, elrohant.
- Először volt nőgyógyásznál? - értetlenkedett. - Hány éves? Tizenöt?
- Hát... nem tudom...
- Chanyeol! Elkérted az adatait? - kerekedtek ki a szemei. Ajjaj.
- Az úgy volt... - itt megfogta a karom és berángatott az irodájába, lenyomott egy székbe, helyet foglalt velem szemben és karba tette a kezeit. Tipikus pszichológus.
- Haver... eddig sosem felejtetted el ezt, ami nem mellesleg rettenetesen fontos lett volna. - nézett rám rosszallóan. - Mi vonta el a figyelmed?
- Te nem láttad, milyen szép volt, Baekhyun! - tört ki belőlem. Barátom ledöbbent.
- Azt mondod, tetszett amit láttál? Melyik része? - röhögte el magát, nekem pedig kellett egy kis idő, míg leesett a dolog, gondoltam visszavágok egy frappáns beszólással.
- Mindkettő!
- Jézusom, Channie, nem így szoktál válaszolni. - csóválta a fejét. - Mi lenne, ha visszavinnéd neki a telefont? Talán elindulna kettőtök között egy szikra.
- Nem is tudom... a személyisége elég nehéz...
- Miért, mit csinált?
- Elég nyíltan kifejezte, hogy nem sok kedve van velem cseverészni.
- Oké, akkor most figyelj rám, Park Chanyeol! Azt mondod, a lány nehéz eset? Azt mondod, szép? Akkor pedálozz és ismerd meg jobban.
- De...
- Nincs de! Elegem van már, hogy egyszerűen nem vagy képes a nők közelében férfi lenni. Nem viselkedsz velük úgy, ahogy ők igénylik, hanem előveszed az idiótát és játszod magad. Mitől félsz?
- Ez az, hogy semmitől! Egyszerűen... nem tudom, hogy bánjak velük Haneul óta...
Baek aggódva tekintett fel rám, mikor meghallotta az ominózus nevet.
- Azt hittem, már elfelejtetted. - jegyezte meg csendesen.
- Mintha annyira nehéz lenne elfelejteni őt...
- Nézd, Chanyeol. Ő elhagyott, elment. Én is tisztában vagyok a tényekkel, miszerint pontosan azóta változtál meg, de itt az ideje próbálkozni. Ha az segít, majd én elmegyek veled és ott leszek, mikor beszélsz azzal a te titkos betegeddel. - ajánlotta fel kedvesen.
- Köszönöm, Baek. Nem is tudom, mi lett volna velem az elmúlt két évben nélküled.
***
"Drága Chanyeol!
Tudom, ígéretet tettem neked, de attól félek, nem tudon
betartani. Mindketten fiatalok vagyunk még, az érzéseim pedig megváltoztak.
Angliába megyek egy ösztöndíjas programra, ott fogok diplomázni.
Remélem, a te utolsó éved is olyan lesz, mint amilyet elterveztél.
A gyűrűt visszaadom. Olyan nő ujjára húzd, aki megérdemli.
Lásd be, egy házassággal csak hátráltattuk volna egymás álmát.
Korai volt ez az egész, ráadásul mostanában nem is tudtam volna hozzád menni,
hiszen meg kellene várni, míg elvégezzük a tanulmányainkat.
Ne feledd, amit mondtam a gyűrűvel kapcsolatban!
Vigyázz magadra, Park Chanyeol!
Sajnálom!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése