A következő címkéjű bejegyzések mutatása: angel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: angel. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 16., szombat

Hey, Doctor! - 2. Rendelés

***Sojin POV***

Csak feküdtem azon a szerencsétlen ágyon, rajtam egy lepedővel vagy mivel, ugyanis semmi nem takart alul, jelenlegi orvosom pedig kiment pár dologért. Éreztem, ahogyan vörösödik a fejem mikor belegondoltam, mennyire megalázó helyzetben vagyok. Oké orvos, oké meg kell vizsgálnia, de a lányok nagy része nem érzi kínosnak a helyzetet?
- Itt is vagyok. - esett be, lepakolva a hozott cuccokat. - Elmondjam még egyszer, mi fog történni?
- Minek mondanád, ha elsőre is fel tudom fogni? - motyogtam.
- Bocsánat. - köszörülte meg a torkát. - Akkor kezdjük. A lepel rajtad marad, csak kicsit felhajtom. - magyarázta és így is tett. Bokámtól térdemig felgyűrte azt a zöld vackot. - Ne remegj, kérlek. Nem teszek semmi rosszat, ez csak egy vizsgálat. Meg egyébként is; láttam már ilyet. - nevetgélt kínosan megint.
- Nem csinálnád a dolgod? - mordultam rá. Végre befogta.
Hallottam, ahogy gumikesztyűt húz, végül hozzám ért. Azonnal összerándultam, mikor kezeivel olyan helyre tévedt, amit én soha nem engedtem meg senkinek, nemhogy még egy idegennek. Valami kattant, gondolom egy műszer-féleség lehetett. Ahogy elgondolkodtam, még annál is mélyebb vörös árnyalatot vett fel az arcom, hiszen... nem volt rossz, amit csinált, sőt...
- Mindjárt kész. - drága anyám... amint végzett, magamra kaptam a cuccom. - Nem találtam különösebben semmit, de rendesen felfáztál, ez még rosszabb görcsökhöz is vezethet. Ezt használd. - felírt valami gyógyszert, elvettem tőle a lapot, majd meghajoltam.
- Köszönöm. További szép napot! - és már rongyoltam is kifelé.
Annyira... kínos!

***ChanYeol POV***

Ez a lány elég összetett esetnek tűnt és mint arra bizonyságot kaptam, az is volt.
Kicsit félretettem azt a nem éppen mellékes tényt, hogy milyen gyönyörű és igyekeztem a vizsgálatra koncentrálni. Csak tudnám, minek lettem nőgyógyász, amikor minden női bájtól elkap a szerencsétlenség.
Igyekeztem a lehető leggyorsabban elvégezni a vizsgálatot, hogy minél hamarabb végezzek.
Éreztem, ahogyan remeg a kezeim közt fekvő lány és ez rettenetesen zavarba hozott engem is.
Ujjaimmal kicsit beljebb hatoltam a hüvelyben, és ekkor ismertem fel egy rendkívül érdekes tényt: ez a lány még szűz volt, ergo nem létesített szexuális kapcsolatot senkivel, ami manapság elég ritkának számított. Máris nagyot nőtt a szememben Sojin.
Amint befejeztem a matatást, ő összekapta a cuccait, megköszönte a vizsgálatot és elrohant.
- De itt hagytad a... telefonod. - szaladtam utána, de ahelyett, hogy elértem volna, kollégámba és egyben legjobb barátomba ütköztem.
- Hát te mi az Istent csinálsz? - vonta fel a szemöldökét. - kilométerhiányod van?
- Az egyik betegem itt hagyta a telefonját, de már nem látom sehol. - lihegtem.
- Nocsak, előbújt belőled a perverz doktorbácsi? - kacsintott.
- Baek, menj már! - motyogtam. - Csak túlságosan ijedt volt és amint végeztünk, elrohant.
- Először volt nőgyógyásznál? - értetlenkedett. - Hány éves? Tizenöt?
- Hát... nem tudom...
- Chanyeol! Elkérted az adatait? - kerekedtek ki a szemei. Ajjaj.
- Az úgy volt... - itt megfogta a karom és berángatott az irodájába, lenyomott egy székbe, helyet foglalt velem szemben és karba tette a kezeit. Tipikus pszichológus.
- Haver... eddig sosem felejtetted el ezt, ami nem mellesleg rettenetesen fontos lett volna. - nézett rám rosszallóan. - Mi vonta el a figyelmed?
- Te nem láttad, milyen szép volt, Baekhyun! - tört ki belőlem. Barátom ledöbbent.
- Azt mondod, tetszett amit láttál? Melyik része? - röhögte el magát, nekem pedig kellett egy kis idő, míg leesett a dolog, gondoltam visszavágok egy frappáns beszólással.
- Mindkettő!
- Jézusom, Channie, nem így szoktál válaszolni. - csóválta a fejét. - Mi lenne, ha visszavinnéd neki a telefont? Talán elindulna kettőtök között egy szikra.
- Nem is tudom... a személyisége elég nehéz...
- Miért, mit csinált?
- Elég nyíltan kifejezte, hogy nem sok kedve van velem cseverészni.
- Oké, akkor most figyelj rám, Park Chanyeol! Azt mondod, a lány nehéz eset? Azt mondod, szép? Akkor pedálozz és ismerd meg jobban.
- De...
- Nincs de! Elegem van már, hogy egyszerűen nem vagy képes a nők közelében férfi lenni. Nem viselkedsz velük úgy, ahogy ők igénylik, hanem előveszed az idiótát és játszod magad. Mitől félsz?
- Ez az, hogy semmitől! Egyszerűen... nem tudom, hogy bánjak velük Haneul óta...
Baek aggódva tekintett fel rám, mikor meghallotta az ominózus nevet.
- Azt hittem, már elfelejtetted. - jegyezte meg csendesen.
- Mintha annyira nehéz lenne elfelejteni őt...
- Nézd, Chanyeol. Ő elhagyott, elment. Én is tisztában vagyok a tényekkel, miszerint pontosan azóta változtál meg, de itt az ideje próbálkozni. Ha az segít, majd én elmegyek veled és ott leszek, mikor beszélsz azzal a te titkos betegeddel. - ajánlotta fel kedvesen.
- Köszönöm, Baek. Nem is tudom, mi lett volna velem az elmúlt két évben nélküled.

***


"Drága Chanyeol!
Tudom, ígéretet tettem neked, de attól félek, nem tudon
betartani. Mindketten fiatalok vagyunk még, az érzéseim pedig megváltoztak.
Angliába megyek egy ösztöndíjas programra, ott fogok diplomázni.
Remélem, a te utolsó éved is olyan lesz, mint amilyet elterveztél.
A gyűrűt visszaadom. Olyan nő ujjára húzd, aki megérdemli.
Lásd be, egy házassággal csak hátráltattuk volna egymás álmát.
Korai volt ez az egész, ráadásul mostanában nem is tudtam volna hozzád menni, 
hiszen meg kellene várni, míg elvégezzük a tanulmányainkat.
Ne feledd, amit mondtam a gyűrűvel kapcsolatban!
Vigyázz magadra, Park Chanyeol!

Sajnálom!"



2016. április 9., szombat

Hey, Doctor! - 1. Rendelés

 Így kerültem a világ legnagyobb félkegyelműjéhez



***Sojin POV***

Minden egy teljesen átlagos napnak indult. Felkeltem hajnali kilenckor és megsütöttem a szokásos tükörtojásomat a szokásos kenyeremmel, végül összekapartam magam, autóba ültem és ahogy a főnök mondaná "méltóztattam betolni a hátsómat" a stúdióba.
- Mi újság? - karolt át rögtön az egyetlen élőlény, aki nem lesz depressziós a közelemben, nevezett Hani.
- Semmi érdekes, megint ugyanaz mint tegnap.
- Hallod, nem monoton ez kicsit neked? - pislogott.
- Ezt úgy negyvenszer eljátszottuk már és nem, nem monoton. - ó, dehogynem.
- Nekem így is jó. De azért mellékesen említést teszek, hogy egészen véletlenül ráérek este héttől, na meg lesz is egy kisebb összeröffenés idebent, csak ugye te ritkán teszed látogatásodat. Tehát...
- Jöjjek el, mi? - húztam össze a szemem.
- Könyörgöm, csak most az egyszer! - még a két kezét is összetette, az arcán tökéletes kétségbeeséssel fordulva felém.
- De ott lesz az a másik modell, Jessica vagy ki a tö...
- Beteg. Influenzás lett és nekem hatalmas szükségem lenne a legjobb barátnőmre, aki nem hagy egyedül.
- Hani, oda meg vissza vannak érted az emberek, képtelenség lenne téged egy percig is egyedül látnom.
- Jó, akkor csak gyere. Többet nem kérek tőled semmit az életed hátralévő részére, csak gyere!
- Hm, lássuk csak, annyira fantasztikusan adtad elő most ezt, olyan elsöprő meggyőzőerőd van, hogy nem is tudok neked nemet mondani. Úgyhogy... nem. - váltottam drámairól rögtön faarcra, amitől a velem szemben álló elkámpicsorodott, így elkezdtem vizsgálni a lehetőségeimet. Ha elmegyek, nem sok társaságom lesz, tekintve az önismeretemet, viszont ha nem megyek, akkor Hani megsértődik és teljes joggal teszi, mert ő meg mindig segít. - Jó, egye fene! - morogtam egyre megbántottabb arcát nézve.
- Köszönömszeretlek! - ugrott a nyakamba, ezzel kirántva egyensúlyomból.

~~~

Hogy lassan a lényegre térjünk, legyen elég annyi erről az estéről, hogy piszkosul untam. Nem túlzok, unalmas volt az egész teljes valójában. Vajon miért nem járok el egyetlen céges rendezvényre sem?
Lassan az öngyilkossággal játszadoztam ültömben egy üveg Sojuval, mikor muszájnak éreztem kimenni a mosdóba. Felálltam hát és mikor a szememmel megtaláltam az illemhelyiség felé vezető folyosót, megcéloztam azt.
El sem jutottam odáig, mikor alhasamba olyan mértékű fájdalom nyilallt, amivel nem tudtam mit kezdeni.
Hatalmasat nyögve ereszkedtem guggolásba, továbbra is a fájó pontot szorítva.
- Jézusom, Jól vagy, Sojin-ah? - hallottam Hani hangját közvetlenül mellőlem, de reakcióként csak egy fejrázást tudtam kicsalni magamból. - Azonnal beviszlek az orvoshoz! Hol fáj?
Nagy nehezen megpróbáltam elmutogatni merre hány méter, és röpke éveknek érzett percek alatt fel is fogta.
A kórházig vergődtem, a hasi ultrahangon szintén vergődtem és mily' meglepő, akkor is vergődtem, mikor bent tartottak éjszakára.

Másnap reggel engedtek haza néhány búcsúmondattal.
- Ez nem a mi hatáskörünk, kisasszony. Az ultrahang alapján nem találtunk semmit, de az alhasi fájdalmak nőgyógyászati problémákra utalnak. Minél hamarabb keresse fel az ehhez értő szakorvost. - ennyi. Ennyit kaptam, na meg egy beutalót a nőgyógyászhoz, utána kidobtak az épületből, hogy ne tartsam fel a sort.
Tehát ma kellett elmennem, így megspórolhattam pár nap felesleges tépelődést.
Valahol ott törtem meg belül, mikor beléptem a Hani által megadott magánrendelő várótermébe, amelynek ajtaján két név árválkodott.

" Byun Baekhyun - pszichológus(1)
  Park Chanyeol - nőgyógyász szakorvos (2)" 

Mit keresek én itt? Feltehetném magamnak ezt a kérdést mindenhogy, bármely formátumban, a válasz ugyanaz lesz: mert van valami különleges dolog, amit csak az állapíthat meg, aki ért hozzá.
Összesen hárman voltak előttem, abból egy a pszichológushoz ment, maradt kettő.
Mikor a második beteg is kilépett és én következtem, végignéztem a fiatal lányon. Úgy vigyorgott, mint hülye az állatkertben, a feje pedig leginkább egy rákéra hasonlított.
Drága Istenem.
Nagy levegőt vettem és betotyogtam a rendelőbe.
- Izé. Jó napot. - rögtön meghajlással kezdtem, ahogy az illem megkívánja.
- Önnek is. - jött a mosolygós felelet, amire felkaptam a fejem. Hát én meg voltam győződve arról, hogy valami vén bácsit fogtam ki és szórakoznak velem, de mikor rá néztem, olyan szinten zárlatot kapott az agyam, hogy az áramkimaradás hozzám képest napkitörés volt. - Miben segíthetek?
- Öhm... szóval én... izé.
- Zavarban van? - mosolyodott el... szintén zavartan. És hogy ezt miből gondolom? Babrálta a szemüvegét és kínosan görbült fel a szája, abból.
- Ezt maga kérdezi? - motyogtam. Felnevetett. - Ön volna Park Chanyeol?
- Szerény személyem. - bökött a mellkasára. Ha ez orvos, akkor én találtam fel a karácsonyfát. - Lehet tegeződni? - egy bólintás kíséretében felsóhajtottam válaszként. Végül is olyan mindegy. - Mik a panaszaid?
- Alhasi görcs, de az a nagyon fájdalmas, amitől nem tudok állni sem.
- Utolsó menstruáció? - érdeklődte.
- Hát azt tudom, hogy már volt egyszer ebben a hónapban. - gondolkodtam.
- Elég nehéz ezzel az információval kezdeni is valamit, de több a semminél. Mielőtt vizsgálatot tennék elmondom, hogy előfordulhatott egy menstruációt követő görcs is, illetve egy erős felfázás. Elég ritka, hogy ennyire fájdalmas legyen, ezért megkérnélek, hogy... szóval feküdj az ágyra.
Összevontam a szemöldököm, de tettem amit mondott. Mikor ott feküdtem, kicsit felhúzta a pólót és lentebb a nadrágot, amitől megrándultam.
- Ne aggódj, nem teszek semmit, csak megtapogatom az alhasat. - motyogta. Puha és meleg, ráadásul hatalmas kezeivel megérintett, én pedig lehunytam a szemem. Kellemes volt.
Szinte azonnal felnyögtem, amint megnyomta azt a fájdalmas pontot. - Megtaláltam. Ez eléggé úgy néz ki, hogy... szóval...
- Megműtenek?
- Nem egészen. - köszörülte meg a torkát, majd kezeivel kezdett imitálni valamit magyarázás közben, amitől egyre jobban kerekedtek ki a szemeim. - Az úgy van, hogy... meg kell vizsgálni a hüvelyed, hátha valamilyen... fertőzésnek köszönhetően fáj.
- Arra célzol, hogy én...
- Nem! Nem csak szextől lehet elkapni ilyesmit, nem gondoltam semmi ilyesmire, vagyis gondoltam, de nem...
- Értem, ne ragozd már! - csattantam fel.
- Ó. Sajnálom. - vakargatta a tarkóját.
- Visszatérve erre az izére, gondolom te fogd elvégezni. - meredtem rá egy szempillarebbenés nélkül.
- Hát én. - álldogált egyik lábáról a másikra, közben kínjában vigyorogni kezdett, láttatva mind a harminckét hófehér fogát. Szép mosolya volt, meg kell hagyni.
- Ó, anyám...