Prince of China - 3. Rész

- El se hiszem, hogy már egy hete újra suli van. - dőlt hátra ChanYeol a füvön nyavalyogva.
- Nekem ne is mondd. - sötétült el Kai tekintete. - Láttad a matektanár arcát, mikor meglátott minket az osztályban? - röhögött fel. - Azt hittem, ott fog rohamot kapni, de megígérte, hogy addig nem nyugszik, míg nem sikerül kibaszni minket, legalább az érettségiről. Már nagyon várom. - egy szemforgatással jelezte, hogy számára tabu téma az iskola a szabadidőben, ezért váltott a témán. - Nem játszunk le egy meccset, míg tart a szünet?

Így történt, hogy a fiúk focizni mentek a pályára, mi pedig TaeYeonnal az ebédünket kezdtük elfogyasztani.
- Figyelj. Történt valami, aminek talán nem fogsz örülni. - szólalt meg hirtelen.
- Igen?
- Hát az van, hogy... igazából kihallgattam őket a fiúmosdóban véletlenül, mikor Baekkiet kerestem...
- Mondd már! - sürgettem.
- Rólad beszéltek...
- Tessék? - döbbentem le. TaeYeon lassan bólintott.
- Mivel a legjobb barátnőmről volt szó, nem bírtam ki, hogy ne hallgassam a dolgot tovább...

~~~

- Te, YiXing. - húzta fel a sliccét ChanYeol, közben szavait a név tulajdonosához intézve.
- Igen? 
- Mi a helyzet HeeYounggal? 
- Nem értem, hogy miről beszéltek. - rázta a fejét a fiú.
- Tetszik neked? - vágta rá BaekHyun vigyorogva.
- Aranyos lány. 
- Ez tömör felelet volt, de konkrétan bejön? - Dyo tovább kérdezősködött.
- Tudjátok, hogy nekem nem lehet... - védekezett Lay, hirtelen megkomolyodva, kezeit a mellkasa elé téve.
- De ez akkora baromság, haver. Attól még, hogy te... - próbálkozott az érveléssel Kai, de a másik lepisszegte.
- Ezt nem egy férfimosdóban kell megbeszélni, akárki megtudhatja!
- De hé... ha nem teheted meg, akkor ne is kergesd felesleges ábrándokba HeeYoungot. Nem érdemli meg. Hacsak nem szeretnél tőle tényleg többet...
- Yah! Ezekhez már tényleg túl nyilvános helyen vagyunk! - tapasztotta ChanYeol szájára a kezét KyungSoo.
 
~~~

Miközben barátnőm mesélt, úgy zavarodtam be egyre jobban.
- Tehát azt mondod, van valami titkuk?
- Azt. - helyeselt. - De Younggie - nézett mélyen a szemembe. -. te nem szeretnéd tudni, mi az a nagy dolog, amiért neki nem lehet valamit?
- Ez a magánügye. - vontam vállat.
- Nem, nem az. Mert ahogy hallottam a beszélgetésükből, nem lehetsz annak a pasinak közömbös.
- Vagy pedig azért mondta, hogy nem lehet, mert kapcsolatban van, erre nem gondoltál? - motyogtam frusztráltan.
- De...
- TaeYeon, én nagyon értékelem, hogy ilyen gondoskodó barátnő vagy, de tényleg nem avatkozhatok bele olyanba, ami nem az én életemben van jelen. És te sem... igaz? Arról nem is beszélve, hogy alig egy hete ismerjük Layt.
Válaszul csak a szája szélét rágcsálta, megszólalni nem nagyon tudott. Láttam rajta, hogy harcolt önmagával, miszerint a rettentő kíváncsi vénasszony természetének engedjen, vagy a legjobb barátnője kérésének. Aztán alig láthatóan bólintott egyet.
- Oké, megbeszéltük. De ha a végén más derül ki, akkor tudnod kell, hogy ebben a pillanatban elszalasztottad Őt. - rázta meg mutatóujját előttem.
- Ha nem emlékeztetsz, akkor eszembe sem fog jutni. - mosolyodtam el.

***
 Este éppen tanulni próbáltam, mikor megszólalt a telefonom.
- Igen?
- El sem hiszed, mi történt!
- TaeYeon? - lepődtem meg. - Mondd, hogy nem kémkedtél...
- Ó, ezt nem nevezném kémkedésnek. Inkább "Byun BaekHyun hazudik"-nak.
- Nem hiszlek el, unnie! Megmondtam, hogy szállj le a témáról!
- Csak megkértem, hogy meséljen kicsit Layről. És azt mondta, hogy nem tud mit, de közben nem is nézett a szemembe. Könyörgöm, a barátnője vagyok, nekem ő nem tud hazudni! Még hogy a pótvizsga napján találkoztak először... szerintem meg nem!
- Nem hagyod annyiban, jól gondolom? - sóhajtottam.
- Jól gondolod. És tudod, miért?
- Na mesélj.
- Mert még soha nem néztél így egy pasira sem. Látszik rajtad, hogy ő mennyire megfogott és én szeretném, ha ti ketten...
- Hallod, amit mondasz? - hitetlenkedtem. - Egy hete érkezett az osztályba, ez eszméletlen gyors lenne, ha itt flörtölgetnénk...
- Ez mekkora hülyeség! Figyelj már, ha nem ismerkedtek, tökmindegy, hogy egy év vagy egy hét, de marhára nem lesz semmi.
- Oké, megértettem, nincs értelme veled vitatkozni.
- Megbeszéltük. Akkor én engedelmeddel most mennék.
- Várj, de én nem... - letette. Kim TaeYeon, te ezt komolyan gondolod...

***

- Jó reggelt, HeeYoung-ah. - mosolygott rám YiXing, engem meg elfogott a bűntudat, mikor arra gondoltam, hogy TaeYeon most minden mozdulatára rá lesz szállva. Bár a tény még ott van, hogy én erre nem kértem meg, mégis elgondolkoztam, hogy engem is sikerült belerángatnia.
- Neked is jó reggelt. - erőltettem vigyort az arcomra.
- Úgy tűnik, neked mégsem jó. - fürkészte az arcomat. - Feszültnek tűnsz.
- N-nem is vagyok az. - ráztam a fejem, de közben ezerféleképpen elvörösödtem gondolatban.
- Ha te nem érzed magad annak, akkor nem szóltam. - a huncut mosoly még mindig nem törlődött le az arcáról. - De mindenesetre kérdezni akartam valamit.
- És mit? Nem értesz valamit a tananyagból? - pislogtam.
- Dehogy. - nevetett. - Gondoltam, elmehetnénk együtt valahová ma délután.
- Tessék?
- Még a nyáron, mikor idejöttem, akkor találtam rá, de legyen meglepetés. Na, eljössz?
- Nem is tudom... - motyogtam.
- Lay! - valaki beviharzott a terembe és levágódott a padomra, mire én ugrottam egy kisebbet. - Csak nem randira hívod HeeYeoungot? - érdeklődött Kai, a megszólított pedig bólintott. Eszem megáll! Randi? Biztosan nem hallottam félre? - Nagyszerű! De mivel ti ketten ilyen nagyon jól összemelegedtetek, gondolom, nem érsz rá ma délután.
- Hát nem igazán, de majd bepótoljuk.
- Jó szórakozást! - kacsintott, majd kiszaladt a teremből.
- Jól érzed magad? Piros az arcod. - fordult felém Lay aggódva.
- R-randi? - nyögtem.
- Ja, hogy ez zavar? Nem kell randinak venned, ha nem akarod. - kuncogta.
- Nem azért mondtam, csak... izé. - még soha nem örültem ennyire a csengőnek, mint most. TaeYeon úgy ült le elém, hogy közben a zavart arcomat bámulta, gondolom, feltűnt neki, hogy nincs minden rendben.

Az óra közepe felé hirtelen egy papírgalacsin landolt mellettem.
Érdeklődve bontottam ki a fecnit, amire egy kérdés volt ráfirkantva, és csak az én válaszomra várt.
"Akkor ma délután ráérsz?"