For you - 2. Fejezet

- Na meg azt ahogy te elképzelted! - támadott le legjobb barátnőm. - HaengBok-ah, miért? - egyre elkeseredettebben nyavalygott a képembe és akármennyire is szerettem, most le tudtam volna lőni.
- Mit miért? - förmedtem rá. - YeoLeum, nem fogom kiherélni MinHot, csak mert más az identitása. Nem tehet róla...
- Nem is azzal van baj, hogy a férfiakat kedveli, félre ne értsd. Hiszen emlékeztetnélek, hogy én is a meleg barátaiddal szoktam lógni alkalomadtán. - emelte fel a mutatóujját. - Itt az a vita tárgya, hogy talán már hetek, vagy esetleg régebb óta...!
- Értsd meg az ő helyzetét. Te elmondanád a párodnak, hogy leszbikus lettél és szakítani akarsz vele? - itt láttam rajta, hogy elbizonytalanodott egy picit. - Na látod. Le sem tagadhatnád, hogy az ellenszenv beszél belőled. - nevettem. Tény, hogy azóta nem szimpatizált MinHoval, mióta Ő elkezdte a furcsa viselkedést, és ahogy elhallgatom itt a hegyi beszédét, nem is lesznek puszipajtások a közeljövőben.
- Jól ismersz. De akkor most szakítottatok és barátok maradtok?
- Olyasmi. Szerintem segítek neki TaeMinnél is.
- TaeMin? Érte van oda annyira? - lepődött meg. Elfelejtettem volna ezt az információt átadni neki? Hoppá.
- Igen.
- Az a srác a megtestesült melegség, ráadásul olyan jól néz ki, hogy a lányok önként vágnák hozzá a bugyijaikat, ha lehetne. - gesztikulált hevesen. Én csak jót röhögtem rajta. - Túl jófej vagy, hogy még ezt a kapcsolatot is te rendezgeted. Apropó, ha már kapcsolatnál tartunk...- kezdett vigyorogni. Ismertem én ezt...
- Jézusom, kit szedtél össze? - ráztam a fejem.
- Múltkor írt nekem Facebookon, tegnap pedig találkoztunk. Nem hiszed el, de JinKi csoporttársa az egyetemen, és az a köcsög ajánlott be nála!
- Ez igen. - bólogattam. - Legalább megfelelően néz ki az elvárásaidnak?
- Az a pasi egy görög isten, érted? - kerekedtek el csillogó szemei. - Nem akartam neked mondani, amíg én sem látok esélyt, hogy belevágjak.
- És mi volt? - kezdett ez engem egyre jobban érdekelni.
- Ő egy akkora idióta, mint amekkorát nem hordott a hátán a Föld. Komolyan. De épp ez teszi édessé. Azt hiszem, azonnal megkedveltem. Olyan, mint egy dinó és egy kiskutya egyszerre.
- Hogy hívják?
- JongHyun. Kim JongHyun.
- Még a neve is passzol a leíráshoz. - mérlegeltem magamban.
- Szeretném, ha megismernéd őt. Beszéltem neki rólad és nem bánná, ha tudna a legeslegjobb barátnőmről.
- De...
- Ne aggódj, nem zavarja, hogy fiúnak képzeled magad, ha ez töri a kobakod. Neki is van egy ilyen havernője kint Amerikában, azt hiszem Amber a neve. Mutatott róla képet, eszméletlenül hasonlítanak egymásra! Na, belemész?
- Azt hiszem, ha nem okozok gondot, akkor bele. Csak hogy megnyugodjon a lelked. - veregettem vállon.
- Köszönöm, ezer hála érte. És WooBin?
- Mi van vele? Hazajöttek Oppával tegnap este, most igyekszünk sokat együtt lenni.
- Ugyan, én nem erről beszélek. Nekem már feltűnt, hogy szeretted MinHot, de neked WooBin jobban... hogy is mondjam, megmozgatta a fantáziád mindig is.
- Te hülye vagy. Pólyás korom óta ő a legjobb fiú barátom, sőt a kettes számú bátyám.
- Biztos vagy te ebben? - fürkészte a szemeimet. Most, hogy mondja... tegnap sokkal gyorsabban vert a szívem, mikor megláttam őt, de ezt mind annak tudtam be, hogy túl régóta találkoztunk utoljára, semmi más jelentőségét nem vettem észre. - Hallgatás beleegyezés, drága! Nézd, én tudom, hogy ti ketten azóta ismeritek egymást, amióta csak ez lehetséges, de nem gondoltál már bele másba?
- Ugyan mibe? Engem ő sosem kedvelne úgy, nézz már rám.
- Húha, már a miérteken gondolkozol? - vigyorgott rám gyalázatosan. - Szimatolok itt valamit a levegőben...
- Biztosan a parfümödet! - vágtam vissza.
- Gonosz vagy! - biggyesztette le az ajkait játékosan.

***

- Megint el szeretnél kísérni? - vetettem fel MinHonak a suliban az ötletet.
- Tessék?
- Szeretnél elkísérni a tánc edzésre? - ismételtem meg kedvesen a kérdést, mire pislogott még kettőt.
- Nem is tudom.
- Na mi van, most meg füledet-farkadat behúzva menekülsz? - vontam fel a szemöldököm.
- Én csak...
- Szerintem lenne értelme. Talán észrevesz téged.
- Miért segítesz?
- Mert barátok vagyunk. - veregettem vállon.
- És téged ez nem zavar? Két napja vallottam be, hogy...
- Istenem, MinHo, kinek nézel te engem? Felfogtam, ami történt és nem is érzem olyan rosszul magam, mint te azt gondolod. Nem csaltál meg és rendkívüli ez az egész helyzet, ha jobban megnézzük, akkor el is fogadható bizonyos szempontból. Mellesleg... TaeMint többet láttam férfival, mint nővel. - suttogtam a fülébe az utolsó szavakat, mire nyelt egyet. - Ez már elég ok, hogy elgyere?
- Megbeszéltük. - bólogatott hevesen. Elnevettem magam.
- Ez már beszéd!

~~~

Amint betettem a lábam a terembe, szemeimmel megkerestem TaeMint. Nem is kellett sokat nézelődnöm, mert a fiút legjobb barátja, Kai társaságában találtam meg.
- Hahó! - integettem, majd közelebb lépkedtem. - Sziasztok, fiúk.
- HaengBok-ah! - mosolygott rám a célszemélyem. - Mi újság?
- Semmi érdekes. Mondd csak, ráérsz szombaton? - tértem rögtön a tényekre, mire a srác értetlenül rám pislogott.
- Tudod, hogy...
- Nem nekem kellesz, ne aggódj. - legyintettem.
- Akkor?
- Gondoltam, elmehetnétek MinHoval a vidámparkba, ami nincs messze innen.
- Rám akarod sózni a pasidat? - kerekedtek ki a szemei, de láttam rajta, hogy izgatott lesz.
- Már nem az. Szakítottunk tegnap előtt. Tehát szabad vagy szombaton?
- Szerintem inkább valamelyik csajnál kéne beajánlanod, el vagy tévedve. - szólalt meg JongIn is.
- Fiúk, nektek még nem esett le, miért nem vagyunk már együtt, ha nálad kérdezősködöm?
- Csak nem egy új tag játszik a mi kis csapatunkban? - pattant le nevetve mellénk BaekHyun a párjával, ChanYeollal karöltve.
- Még nektek is korábban leesett, mint ezeknek itt. - böktem fejemet rázva a két észlényre.
- Azt hiszem, jó a szombat. - harapdálta TaeMin az alsó ajkát, mire gondolatban már pezsgőt bontottam. - De biztos vagy ebben?
- Mint abban, hogy én éppen veletek traccspartizok. - bólintottam. - Amúgy MinHot is elhoztam. Közöttünk szóljon, de csak miattad jön el velem mostanában. - igen, bunkó vagyok, amiért kiteregetem a volt barátom kis titkait a kiszemeltje előtt, de ha nem csinálom, akkor egy szappanoperának leszek tanúja az elkövetkezendő időszakban; értetlenkedések, felesleges évődés, egymás kerülgetése és sorolhatnám, de akkor lemenne a nap kétszer. Ez nem egy dorama, hogy itt majd húszan segítsünk nekik.
- Tényleg? - csillant fel a srác szeme. - És ha én most odamennék hozzá?
- Csak tessék, nem tiltja meg senki. - mintha csak erre várt volna, felpattant és már száguldott is.
- Valaki itt nagyon heves. - jelent meg mellettünk Kai imádottja, Dyo. - Mi történt?
- HaengBok-ah valószínűleg most hozza össze TaeMint az exével.  magyarázta ChanYeol, a bagolyszemű pedig néma tátogásba kezdett.
- Sok mindenről maradtál itt le, KyungSoo. - puszilta arcon szerelme, majd halkan elkezdett neki magyarázni az alig öt perce történt eseményekről.

Mikor elkezdődött az edzés, jelentősen megváltozott a légkör, de természetesen egyáltalán nem rossz irányba.
- Izzik a levegő a TwoMin oldalon. - kommentálta Lay, miközben a szünetben kibontott egy zacskó chipset, amit aztán felém nyújtott.
- TwoMin? - értetlenkedtem.
- TaeMin és MinHo. A két "-min" szótagból csináltam az előbb. - mosolyodott el büszkén, de tekintete végül máshol időzött el. Hatalmasat sóhajtott, így én sem bírtam megállni, hogy ne fordítsam a fejem a megfelelő irányba. Vajon miért nem lepett meg, hogy mit néz a kínai fiú? - Most mondd meg, hogy én mekkora mázlista vagyok ezzel az emberrel! Istenem, de jó segge van...
- Nem vagyok rá kíváncsi! - jöttem zavarba rögön, YiXing pedig gyalázatosan ecsetelni kezdett. Tudta, hogy ezzel az őrületbe tud kergetni, így minden alkalmat megragadott, amikor csak lehetséges volt.
- Pedig fogalmad sincs, milyen jó, mikor egy fárasztó nap után a párod vár otthon és mindketten fürdeni készültök...
- Fogd. Már. Be! - sziszegtem. Ő csak röhögött rajtam.
- Az ott Chips? - egy egész tornádó vágódott belénk, és mi ketten már csak azt vettük észre, hogy a nassolnivalónknak bizony rútul lába kélt.
- Chen, az Isten verjen keresztbe! - háborgott Lay és ezzel megkezdődött közöttük az ádáz csata. Gondoltam, beszállok, így rögtön a két kiskakashoz legközelebb álló személyeknek kezdtem árulkodni.
- XiuMin, SuHo! JongDaeék nem bírnak magukkal!

Kihasználva a káoszt, elsunnyogtam nyugodtabb vizekre, így a csendben beszélgető Tao és Kris mellett állapodtam meg.
- Na itt a kis kerítőnő. - kuncogott a fiatalabb.
- Már ide is eljutott a hír? - hitetlenkedtem.
- Mit ne mondjak, ezek egymásra találtak. - bólogatott Kris. - De nem lehetett kellemes rájönni, hogy meleg a krapekod.
- Őszintén? Jobb volt ezt megtudni, mint mást, ha értitek, mire gondolok.
- Végülis jogos. - adtak igazat.
- LuHan és SeHun merre vannak? - néztem körül, mert már csak velük nem találkoztam.
- Szerinted? Az a kettő nem bír a vérével. Biztos megint a mosdóban vannak. - vihogta Tao. Hihetetlen. Amilyen fiatal, olyan perverz dög. Mondjuk, ebben a teremben ki nem az?

Edzés végéig remek hangulat uralkodott itt, ezért szeretem őket annyira. Ha egyikünket felpofozza az élet, akkor mindannyian összefogunk és együtt állunk fel a padlóról. Akármennyi és akármekkora ütéseket elviselünk közösen.

***

- Milyen volt az edzés? - dőlt hátra JongSuk a kanapén. Lesajnáló pillantásokat vetettem rá.
- Tudod, rendkívül lehangoló, mikor valaki a mozgás és kemény hajtás izzasztó, mégis lélekemelő tevékenységét élvezi, te meg itt punnyadsz a haveroddal a kanapénkon. - ráncoltam a homlokom.
- Micsoda szemrehányó nőszemély lett itt valaki. - vigyorgott rám bátyám szemtelenül. - És ez a "haverom" emlékeztetnélek, hogy a te legjobb barátod.
- És? Nem változtat a dolgon, hogy lusták vagytok. - fontam karba a kezeim.
- Még mindig ugyanolyan örökmozgó, takarításmániás stréber vagy, hugi. - állt fel, hogy átöleljen. Mást már bántottak volna ezek a szavak, de én tudtam az igazat: büszke rám, amiért küzdök magamért és azért, hogy elérjem a céljaimat. A meghitt pillanatunkat WooBin torokköszörülése zavarta meg.
- Holnap szombat, tehát ma filmezünk, amíg be nem alszunk. - csapta össze a tenyereit.
- Apa? - néztem körbe.
- Ma sincs itthon. Beszéltem vele reggel telefonon és akkor mondta, hogy lehetetlen a beosztás a cégnél és hogy öten is kiléptek.
- Igen, mondott valamit erről a múlthéten. - bólintottam csalódottan.
- Yah, ne szontyolodj el. Elleszünk hármasban. Van kaja és filmek. Legalább az érettségid évében lazíts, jövőre úgyis vár a munka vagy az egyetem. - elnevettem magam.
- Mert te biztos vagy benne, hogy egyetemre fogok járni. - hunyorogtam.
- Ugyan, HaengBok, annyit tanulsz, hogy ott a helyed. Csodás vagy, HaengBok-ah. - karolta át a vállam WooBin, én meg enyhén hülyét kaptam a parfümjének az illatától. Anyám borogass... Lehet, hogy YeoLeumnak igaza volt?