Szeretsz? (EXO - Sehun)

Sziasztok! :)
Következő kérésre készült OS-em egy Sehun központú történet, és reményeim szerint az illetőnek tetszeni fog, akinek készült!:)
Jó olvasást mindenkinek! :)
 Hwaiting!*3*

***

Furcsa érintésekre ébredtem korán reggel. Nem volt rossz egyáltalán, de hirtelen fogalmam sem volt, mi az, ami a hajamat fogdossa, vagy éppen az arcomat. Összeráncoltam a homlokom és vágtam egy grimaszt, mire az illető kuncogni kezdett. Na, valahol itt jöttem rá, hogy mi van.
- Szép jó reggelt, álomszuszék. - újabb puszikat kaptam az arcomra, így kinyitottam a szemem és megláttam azt, aki miatt megérte ezt tennem minden reggel.
- Szia, Sehun. - mosolyogtam rá és átkaroltam a nyakát. - Jól aludtál?
- Én tökéletesen. - támaszkodott fölöttem. - Korán van még, csak nyolc óra. Miért nem alszol?
- Most komolyan? - vontam fel a fél szemöldököm amolyan "hülye vagy?" stílusban. - Te csókolgattál itt, még jó hogy felébredtem!
- Elnézést. Nem tudtam, hogy újabban "Sehun-allergiád" van. - nevetett fel, de azért ismét magához rántott, hogy a testünk minden egyes porcikája tökéletesen érintkezzen. Tényleg minden, ugyanis az előző éjszakánk túl jól sikerült ahhoz, hogy ruhában töltsük el. - Ha Jongin rájön, hogy megdugtam a húgát, letépi a farkam...
- Ezt úgy nyolc hónapja kellett volna közölnöd vele, amikor először csináltad. - bólogattam. - Amúgy meg szerintem tudja, mivel több mint egy éve járunk, ő meg nem hülye.
- Nyertél. - sóhajtott. - Na és mit szeretne reggelizni az én Yoonám?
- Ezt nekem kéne kérdeznem, tekintve, hogy a mi lakásunkban terpeszkedsz. - ütlegeltem a párnámmal, de persze ez is hatalmas röhögésbe torkollott, mint mindig. Szerettem, mikor együtt nevettünk, mikor hallgattam a szívverését, ami szinte majdnem egy ütemben dobogott az enyémmel.Vagy mikor énekelt nekem, még ha sokszor hamis hangon is.

Miután kiéltük az óvodás énünket, mindketten felöltöztünk és rendbe hoztuk magunkat, mégsem ülhettünk le reggelizni a bátyámmal olyan tipikus "az előbb szeretkeztünk" kinézettel.

- Jó reggelt. - dudorászott Kai a kávéfőző körül, mosolyogva. Csakhogy az a mosoly inkább tűnt idegesnek, a bal szemének egyenetlen rángatózása pedig komoly okot adott arra, hogy kétségbe vonjuk az elmeállapotát.
- Szia, oppa. Mi a baj? - pislogtam.
- Semmi az égvilágon. - sziszegte, majd egy konyharuhát nyomott a kávéfőzőre. Hát persze, tönkretette.
- Nem kellett volna egyedül nekiállnod a reggelinek, amikor egy normális kávét nem tudsz odatenni, és ezzel mindannyian tisztában vagyunk. - viccelődtem.
- Csak gondoltam, megleplek titeket, mert Kyungsoo megmutatta tegnap, hogy kell használni ezt az izét...
- És mi nagyon hálásak vagyunk, amiért próbálkoztál, de ezt a munkát hagyd rám. Majd én készítek valami reggelit. - nyomtam egy puszit az arcára, majd átöleltem a derekát.
- Köszönöm. Nem is tudom, mit csinálnék nélküled.
- Ott van Kyungsoo. - húztam vigyorra a számat, miközben belegondoltam, hogy az alacsonyabb mennyire tud uralkodni Jonginon.
- De az nem ugyanaz. Vele járok, te meg huszonegy éve a húgom vagy. - vont vállat. - Apropó. Sehun, mi szél hozott erre?
- Mintha tegnap este már nem futottunk volna össze, hyung. - forgatta az említett a szemeit.
- Ja, csak éppen annyira el voltál foglalva Yoon szájával, hogy hozzám se szóltál. - gúnyolódott Kai.
- Tudod, hogy a csodaszép barátnőmhöz jöttem, ahogy mindig. - villantott rám édes mosolyt. Ettől el tudtam volna olvadni. - Viszont most nem tudok maradni reggelire.
- Nem? - kerekedtek ki a szemeim. Oh Sehun eddig egyetlen velem töltött reggelit sem hagyott ki. - Pedig azt hittem, hogy együtt tölthetünk egy kis időt az egyetem előtt. - szomorodtam el.
- Sajnálom, Yoon. De van egy halaszthatatlan dolgom, ami nem várathat magára. Muszáj oda elmennem, mert életbevágóan fontos. - simogatta a hajamat.
- Mi az?
- Nem mondhatom el. De idővel megtudod. Én viszont most rohanok, mert elkésem. - azzal kitrappolt az előszobába, felvette a cipőjét, adott egy csókot, végül kezet fogott Jonginnal és elviharzott.
- Ebbe meg mi ütött? - lestem.
- Gőzöm nincs, de csináljuk meg azt a reggelit mert egy; cseszettül éhen döglök, kettő; kilencre melózni megyek és húsz perc múlva jön értem Chanyeol hyung, hogy elvigyen.

~~~

Egész nap nem láttam Sehunt, még az egyetemen sem. Attól, hogy nem egy szakra jártunk, még meg szokott keresni és ez nagyon bosszantott. Az egyik csoporttársánál és barátjánál, Joonmyunnál is rákérdeztem, ő pedig azt mondta, hogy az a hülye bent volt az előadásokon.
- Aish, mi történt vele? - borzoltam össze a hajam a kínai órám után, Kyungsoo pedig megveregette a vállam.
- Biztosan valami, amit neki kell megoldania és nem szeretne terhelni vele.
- Mondd csak... Jongin csinált ilyet? - kérdeztem, mire megrázta a fejét.
- Nem tűnt el így sosem. Csak elfelejtette az évfordulónkat, a szülinapomra véletlenül egy "őszinte részvétem" tortát hozott el, beszorult a zuhanyzóba és meggyújtotta a függönyt, amikor romantikus gyertyafényes estét akart szervezni. - nevetett, de láttam rajta, milyen szeretettel gondolt ezekre az emlékekre. - Nagy macsó akar lenni, de néha pont az ellenkezője.
- Hm. Mindig is túl akarta szárnyalni önmagát. - kuncogtam.
- Mindenesetre ne aggódj. Sehun biztosan csak a tanulás vagy valami fontos dolog miatt nem keresett. Egész biztosan meg fogod tudni.
- Köszönöm, Kyungsoo. - hálásan pillantottam rá, mivel ő állandóan itt volt nekem, amióta csak megismerte Jongint. Mikor is? Három éve.

Aztán mikor már a nap vége felé közeledtünk és nagyjából két előadásom, egy angol nyelv és egy informatikai ismeretek maradt hátra, megrezzent a telefonom KakaoTalk alkalmazásának jellegzetes hangja.
Egy számomra nagyon gyűlölt személy neve állt a kijelzőn; Krystal Jung. Soha nem tudta megbocsátani Jonginnak, hogy ejtette egy férfi kedvéért és ha adódott valami probléma, szinte csak rá lehetett gondolni.
Azonban az, amit küldött, még engem is kétségbe ejtett.

"Gondoltam, szeretnéd tudni, miért viselkedik furán a te Sehun barátod ma. Íme a megoldás minden kérdésedre, Yoona-sshi."

Megnyitottam a mellékelt fájlt, de bár ne tettem volna; a fotón egy mosolygó nő volt, méghozzá Oh Sehun kezei között és láthatólag lánykérés történt.
Nem volt több egy szimpla "kézbe tett kéznél", semmi csók, semmi intim pillanat. Egyszerűen csak ott volt a nő kezén a gyűrű bizonyítékként, na meg azok a mosolyok.
- Mi történt, Yoon? - rázott meg óvatosan Baekhyun - egy másik közeli barát -, mire az arcába toltam a mobilomat. Az ő feje is hasonlóan sokkos volt, de ez pillanatok alatt váltott át sajnálkozóra. - Yoon...
- Nem kell sajnálni. Biztosan csak valami... félreértés, nem igaz? - röhögtem kínosan, miközben a könnyek úgy ömlöttek a szememből, mintha a Niagara lett volna, ehhez pedig két másodperccel később hangos szipogás is társult.
- Gyere, menjünk ki. - fogta meg a karom, majd egy erős mozdulattal meg is támasztott, nehogy véletlenül összeessek. Kicipelt a folyosóra, ahová később Dyo is csatlakozott, ketten próbálták elérni, hogy lehiggadjak. - Maradjatok itt, felhívom Channiet, hogy jöjjön érted kocsival, vigyen haza és szóljon Jonginnak is. - azzal eltéblábolt, hogy nyugodtan tudjon telefonálni. Ott maradtam a tehetetlen Kyungsooval és a saját idióta érzéseimmel.

Körülbelül fél óra múlva már Park Chanyeol fekete Mercedesének anyósülésén ültem, kinézve a fejemből.
- Baek azt mondta, baj van, de nem tudtam belőle többet kiszedni. Szóval egy kicsit pofátlan leszek és megkérdezem, mi van. - sóhajtott a férfi, de közben azért rám villantotta mind a harminckét hófehér fogát. Rövid tőmondatokban elmagyaráztam neki a bajomat, ő pedig egyre értetlenebbül nézte az utat.
- Ennyi a történet.
- Tehát most azt akarod mondani, hogy Krystal lefényképezte Sehunt, ahogy egy idegen nő kezét kérte meg, ugye? - bólogattam. - De Yoon, ha ez a nő egészen eddig csak a bosszúra szomjazott, miért hisztek neki?
- Az a kép igazi volt. Nem volt megszerkesztve, látszott, hogy egy telefon kamerájával csinálták és még a dátum is rajta volt a képen; 2016. november 20., 13:23. Én fél kettőkor kaptam meg a képet, tehát hét perc alatt nem tudott ilyen profi munkát művelni senki.
- De hát... ez nem stimmel. Sehun már egy éve veled jár, sőt, több is van az egy évnél. Miért venne feleségül a hátad mögött egy nőt?
- Fogalmam sincs...

~~~

Jongin természetesen felhívott a munkahelyéről és megpróbált belőlem mindent kiszedni, még haza is akart jönni, de lenyugtattam, hogy maradjon csak, jól leszek. Meg a nagy francokat.
Viszont nem idegesíthettem a bátyámat tök feleslegesen, mintha óvodásak lennénk, magamnak kellett megoldanom a párkapcsolati problémáimat.
Úgy este nyolcig otthon gondolkoztam, de nem jutottam dűlőre, csak egy dolgot sikerült ebből az egészből kihámoznom; valószínűleg eddig én voltam a harmadik fél, de Sehun túlságosan is szerette azt a lányt, ezért ma csak úgy szó nélkül le akart lépni. De ennek sem volt sok értelme, mert reggel még édes bókokat, csókokat kaptam tőle, úgy ölelt magához, mint az igaz szerelmét.
- Aish, komolyan! Jöjjön már haza Jongin, mert megbolondulok egyedül! - dőltem a párnámba és már éppen megint bőgni akartam, mikor csengettek. - Ki a franc az már... - semmi kedvem nem volt bájcsevegni, és még Kyungsoot is képes lettem volna elhajtani a büdös francba, azonban mikor ajtót nyitottam, már teljesen megváltozott a véleményem.
- Szia, Yoon. - mosolygott rám lágyan az, aki az egész napomat tönkretette, és talán az életemet is. Ahogy meglátta idétlen és dühös ábrázatomat, átváltott aggódóra. - Mi történt?
- Még van képes megkérdezni, mi történt? Komolyan, Sehun?
- Esküszöm neked, hogy halvány Milka gőzöm nincs róla, hogy mi van itt. - rázta a fejét.
- Legszívesebben lekevernék neked egy baszott nagyot. - sziszegtem.
- Nem tudom mit tettem, de ha megbántottalak, akkor csak üss meg. Viszont attól még mindig nem fogom tudni, hogy mit követtem el. Kérlek, áruld el! - egyre kétségbeesettebb fejet vágott és már kezdtem elhinni, hogy igazat mond, amikor bevillant a fotó és rögtön visszaváltottam keményre. Beljebb lépkedtem a nappaliig, hogy ne a folyosón teregessem ki az életem, járkáltam pár kört, majd szembe fordultam barátommal és egyenes kérdést tettem fel neki.
- Mondd, miért csalod velem a menyasszonyod?
- Hogy a kimet? - olyan mértékű döbbenetet fedeztem fel az arcán, hogy majdnem elnevettem magam. - Jól érzed magad, Yoon?
- Ne hívj így! - csattantam fel. - Láttam, amit láttam, Sehun!
- És szabad tudnom, mit láttál? - kezdett ő is egyre dühösebb lenni. Na de ne neki álljon már feljebb!
- Te és egy nő. - morogtam. - A kezét fogtad és úgy vigyorogtál rá, mint egy kisgyerek, akivel közölte az anyja hogy mostantól nem kell több spenótot ennie. Még gyűrűt is húztál az ujjára! Tudod te, mit éltem át, mikor megtudtam? Mintha leszúrtak volna!
- És elárulnád, hogy mit kerestél te ott? - keményedett meg az arca. - Mondd, hogy nem követtél.
- Nem követtelek... üzenetet kaptam.
- És kitől? - tárta szét a karjait.
- Krystal Jung.
- Hát persze. Eddig egyáltalán nem hitt neki senki, ha mondott valamit ami Kai vagy Kyungsoo kapcsolatával volt összehozható, rögtön elküldtétek a faszba. Végül is, tök logikus. - gúnyolódott. - Most meg elhiszed neki, hogy félrekúrok. Mondd már meg, hogy mégis kivel dugtam volna rajtad kívül, amikor lassan több időt töltök nálad mint otthon? Nem értelek, Kim Yoona! - röhögött hisztérikusan, de mielőtt megszólalhattam volna, folytatta. Én pedig körülbelül itt süllyedtem volna el szégyenemben szívem szerint. - Eláruljam, hogy az a ribanc mit küldött? Az, kérlek szépen a bátyám feleségének a húga volt, aki egyidős veled és méretben is megegyeztek. Azt a gyűrűt azért vettem, mert a te kezedet akartam megkérni, de nem tudtam a gyűrű kibaszott méretét! - üvöltött. - Össze akartam veled kötni azt a gyökér életemet, de úgy látszik, marhára nagy pénzkidobás volt, mert az a nő, akit a világon mindennél jobban szeretek, elhord mindennek és kételkedik. Mondj nekem egy okot arra, hogy most ne húzzak el innen a picsába, ne vágjam hozzád a gyűrűt és ne szakítsam meg veled a kapcsolatot! Mert ha rajtam múlna, most mennék inkább kapálni Timbuktuba, mint hogy itt szenvedjek!
- Sehun...
- Most meg már sajnálod, mi? Rohadt sokra megyek ezzel, mondhatom. Én is féltékeny típus vagyok, Yoon. De ha nekem mit tudom én... a tesóm volt nője küldött volna rólad képet, hogy mit csinálsz mondjuk Joonmyunnal, gondolhatod, hogy nem neki hiszek. Istenem,  ne sírj... gyűlölöm, ha sírsz. Yoon, én... ne haragudj, kiabáltam veled.
- Én ne haragudjak? - szipogtam. - Normális vagy? Az előbb akartam letépni a fejed, erre kiderül, hogy mennyire nem érdemelted meg. Ne haragudj! Kérlek, Sehunnie!
- Nem haragszom. - nyújtotta felém a karját, én pedig sietve bújtam hozzá, nehogy csak egy pillanatra is elveszítsem. - Beledöglenék, ha nem látnánk egymást többé...
- Annyira sajnálom! - zokogtam a vállába fúrva fejemet, ám ekkor azt is megéreztem, hogy Sehun válla megrázkódik, végül kisebb és szaporább levegővételeket is meghallottam. Eltoltam kicsit magamtól és letöröltem a könnyeit. Most először sírt és ez azt jelentette, hogy nagyon fontos vagyok neki. Én meg elcsesztem a meglepetését a hülyeségemmel. - Szeretlek, Oh Sehun. Szeretem, mikor mérges vagy, mikor rossz kedved van, szeretek a karjaidban elaludni. Szeretem, mikor szeretkezünk, mikor átölelsz és azt suttogod a fülembe, hogy boldogok leszünk. Még azt is szeretem, mikor egyszerűen csak lélegzel.
- Én pedig szeretem, mikor kócos vagy, mikor szétkenődik a sminket reggel, amit nem mostál le. Sőt, akkor is képes vagyok téged elviselni, amikor megjön és úgy viselkedsz, mint egy sárkány. Szeretlek, Yoon. Szóval... - megköszörülte a torkát és óvatosan térdre ereszkedett. - Megtennéd, hogy hozzám jössz feleségül és együtt öregszel meg velem?
- Francba is, igen! - úgy vetettem a nyakába magam, hogy elterültünk, pont a betoppanó Jongin-Kyungsoo páros lába elé.
- Itt meg mi folyik? Nem úgy volt, hogy Sehun egy szemét? - meredt rám az utóbbi, mire nevetve letöröltem a könnyeimet.
- Ez egy hatalmas félreértés volt, de megoldottuk.
- Tudom, a lépcsőház alján hallottuk. - fintorgott Jongin, majd vonásai ellágyultak, ahogy rám emelte pillantását, végül pedig Sehunra. - Nagyon vigyázz rá, haver.
- Úgy lesz, hyung. Eddig is azt tettem.
- Szeretlek.- suttogtam ajkaira, ő pedig egy mosolygós csókkal pecsételte meg saját vallomását, végigsimítva ujjaival az előbb felhúzott jegygyűrűn.

Soha nem fogok kételkedni abban, hogy Oh Sehun szeret és szeretni fog, míg élünk.