Ismét egy kérésre készült One Shottal jöttem, és nagyon remélem, hogy
elnyeri a tetszését annak, akinek íródott, na meg természetesen az összes olvasómnak. :)
Köszönöm szépen, hogy megkértél rá! :)
Hwaiting! *3*
***
Az idő egyszerűen tökéletesen napos volt, az ég mesébe illően kék, egyetlen felhő sem takarta el a júliusi égboltot. Ideálisnak tűnt arra, hogy azt tegyem, amiért Jejura jöttünk a barátaimmal; sütkérezhettem ameddig jónak láttam anélkül, hogy bárki megszabott volna nekem bármit is.
Szerencsésnek mondhattam magam mindig, hiszen sosem volt szükségem naptejre, napolajra vagy olyan kenceficékre, amelyek az égés ellen lettek kitalálva. Az én bőröm természetesen barnult le nyaranta, és bár a koreai lányoknál szinte elvárásként működött, hogy Hófehérkének képzeljék magukat, én imádtam, ha színt kapok.
- Biztos ne kenjelek le? - hallottam meg legjobb barátnőm aggódó hangját, mire hason fekvésből ülésbe tornáztam magam, feltoltam a fejemre a napszemüveget és kedvesen rámosolyogtam az ernyőjét szorongató lányra.
- Nem kell, ne aggódj miattam. De ha fura égett szagot érzek, majd szólok. - viccelődtem.
- Tudom, hogy nem égsz le. - mosolygott vissza. - Csak a biztonság kedvéért. Egyébként nem értem, miért nem szereted a fehér bőröd. Mások meghalnának, ha ilyen gyönyörűek lennének. - foglalt helyet mellettem, én pedig jól kiröhögtem. - Most mi van?
- Te beszélsz gyönyörűségről, Kang Minah? Úgy nézel ki, mint aki a kifutóra született. - löktem meg viccelődve, mire ő elpirult. Ezt szerettem én ebben a lányban. Hiába volt meg mindene, hiába fordultak meg utána az egyetem legsármosabb fiúi, ő szerény maradt és hűséges a párjához. Bár mellesleg megjegyezném, hogy néha nem is értettem, hogy jöhettek ezek össze. - Apropó, hol hagytad a másik feledet? - néztem körbe. Nem létezik, hogy az a hülye szem elől tévessze a "Hercegnőjét".
- Ki? Ó, hogy Chanyeolra gondolsz?
- Lehetne másra? - ők ketten teljesen ellentétesek voltak. Minah imádott tanulni, hogy a szülei büszkék legyenek rá. Sosem járt el bulizni, nélkülem meg pláne, szerette a könyvek világába temetni magát. Ez mondjuk nem azt jelentette, hogy unalmas volt. Chanyeol viszont... Minah nélkül sehogy nem rugdosták volna át a tavalyi vizsgákon - megjegyzem, a mostaniakon se -, mindig szívatta az embereket és oda volt az ivászatért. Talán ezért passzoltak egymáshoz ennyire. Egyébként a colos az életét is odaadta volna, hogy barátnőm boldog legyen. Néha irigykedtem is a kapcsolatukra.
- Nocsak, kiket látnak szemeim! - apropó, ha már szívatásnál tartunk...
- Tűnj innen, Chen, nem vagyunk rád kíváncsiak. Én biztos nem. - vetettem oda. Utáltam ezt a gyereket.
- Most miért vagy ilyen gonosz? - biggyesztette le ajkait gyerekesen, viszont a hangjából ki lehetett venni azt a tipikus gúnyt. Naná, hogy nem gondolta komolyan.
Amikor bekerültünk az egyetemre, kialakult egy baráti körünk. Minah, Chanyeol, Yixing, Joonmyun, én, és Jongdae. Utóbbi sokszor megfogta a pillantásom, hiszen rendkívül dekoratív látvány volt, de napok alatt terjedt el róla az is, hogy életében nem járt még nővel két hónapnál tovább, na meg hogy egy troll. Akkor került fel a feketelistámra, mikor a második héten lealázott a folyosón.
***FLASBACK***
Éppen sétáltam az ebédlő felé, hogy csatlakozzak a többiekhez, de előtte muszáj volt bepakolnom a könyveimet a szekrényembe, mert túl sok volt.
Semmit sem sejtve pörgettem be a lakaton a háromjegyű kódot, majd kinyitottam a kis ajtót. Abban a pillanatban robbant az arcomba egy nyálkás állagú, büdös valami, és ahogy utólag megállapítottam, rikítóan zöld is. Olyan röhögés szerintem még sosem rázta meg az iskolát, mint amit akkor én, ott kaptam.
És mit ad a Jóisten, a tömegből Jongdae volt a leghangosabb... és a legközelebbi.
- Istenem, Soora-yah, tükörbe kéne nézned! - visított, miközben a könnyeit törölgette.
- Mi a francért nem lehet normálisnak lenned? - üvöltöttem rá, igyekezve visszatartani a könnyeimet és valamennyire lehalászni magamról a taknyot, hogy a méltóságom töredéke még megmaradjon.
- Ugyan, ez csak egy kis szívatás, ne vedd magadra! - mosolygott, de rohadtul nem olvadtam a padlóra tőle. Inkább kivertem volna azt a tökéletes fogsorát, hátha lenyeli keresztbe az egészet.
- Kim Jongdae! Szerinted bárkinek ebből az iskolából vicces, ha megalázod és röhögnek rajta?! Annyira gyerekes vagy!
- Chanyeolnak is mondhatnád! - fagyott le a görbület az arcáról.
- De most éppen te aláztál le, nem Chanyeol, úgyhogy ne terelj! Miért... miért nem tudsz normális lenni? Ja, ahhoz agy is kell? Én kérek elnézést!
- Istenem, hogy te milyen rohadtul unalmas vagy! - vágta hozzám és elviharzott. Na nehogy már ő legyen a sértett, az Isten verje bele!
Attól a naptól fogva utáltuk egymást. Ő szeretett beszólni, mikor tanulás miatt nem mentem el velük valahova, én meg szerettem feleselni, miszerint nem érthetik ezt a hozzá hasonló üresfejűek.
***FLASHBACK END***
- Te is tudod, hogy semmi kedvem nincs a képedet bámulni. - morogtam az orrom alatt.
- Ó, ez kölcsönös. - vont vállat és csak azért is leült Minah mellé, kedvesen rámosolyogva. - Egyébként Chanyeol indult bevásárolni és Yixingék kértek pár dolgot. Gondoltam rákérdezek, hogy kell-e nektek is valami.
- Nahát, annyira figyelmes! - lelkesedett barátnőm. Ugyan... Őt csak azért nem szívatták eddig, mert hiába rendelkezett hasonló troll-ösztönökkel Yoda is, ha a barátnőjét érné valami dolog, letépné Chen önelégült fejét. - Csak egy kólát kérek szépen.
- Meglesz. - bólintott a férfi. - Soora?
- Neki egy narancslevet. - segített ki Minah.
- Okés! - pattant fel a gyökér, de mielőtt elment volna, azért nem bírta ki szó nélkül. Ő sosem bírja szó nélkül, hogy pontos legyek. - Mi lenne, ha néha nem úgy kezelnél, mint egy hulladékot? Unalmas vagy.
- Na jó, ebből elegem van. Fordulj fel! - magamra tekertem a törölközőmet, visszacsúsztattam a napszemüveget a szemeimre, végül felvettem a pólómat és a sortomat. - Megvárlak titeket a hotelban.
- De Soora... ugye este lejössz a tűzhöz? Izé... Channie megígérte, hogy gyújt egy nagy tüzet és sütögetünk.
- Ne aggódj, megyek. - mosolyogtam Minahra. - De még te is visszatérsz a szobánkba öltözni, nem?
- De. Tényleg. - bólintott. - Ne idegesítsd fel magad. Szerintem Dae igazából bír téged.
- Most komolyan azt hitted, azért nem akarok itt lenni mert nem kedvel? Az aztán engem nagyon szíven ütött. - prüszköltem a nevetéstől. - Csak irritál a jelenléte. Na, de én indulok.
~~~
Este hét körül járhatott az idő, így barátnőmmel készülődtünk Park Chanyeol hatalmas ötletének megvalósítására. Már a hajunk is megszáradt, szépítkezés közben pedig hülyeségekről beszélgettünk.
- ... és akkor ránk nyitott anyám! El sem tudod képzelni, milyen rohadt kínos volt...
- Aish, ti ketten. - csóváltam a fejem, de egyébként le sem tudtam vakarni a fejemről azt a vigyort. Közben magamra kaptam a ruhámat, de nem vittem túlzásba; a rövidgatyám meg egy fekete póló volt rajtam egy szandállal. A hajamat kontyba fogtam, a szemeimet kihúztam tussal és el is készültem. - Viszont van pár ötletem, hogyan dobhatnátok fel, ha érted mire gondolok.
- Nagyon pedofil fejet meresztesz. - szegény kikerekedett szemekkel hátrált előlem, de csak a röhögésemet érte el vele. - Nem vicces, tényleg ijesztő! - ebben a pillanatban nyílt az ajtó és egy kétségbeesett Joonmyun rontott be.
- Nem láttátok Jongdaet?
- Mi?
- Hát szóval... lent voltunk Yixinggel kettesben... aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy Chanyeol rohan és üvöltözik, hogy nincs meg Chen. Mi is hívtuk, nem veszi fel... aggódunk érte.
- Nem láttuk, de mindjárt csatlakozunk a kereséshez. - rázta a fejét Minah, így a férfi egy aggódó sóhaj és egy biccentés kíséretében kiment.
- Tud magára vigyázni, ha ilyen hülye...
- Az Istenit neki, Soora! Tudom, hogy nem kedveled, de legyen már benned egy kis megértés! - förmedt rám barátnőm, ez pedig még engem is meglepett.
- Komolyan, miért védi őt mindenki? - dühösen indultam meg kifelé a lakosztályunkból.
- Most meg hova az ördögbe mész?
- Megkeresni azt a szemetet! és ha megtalálom, körbetekerem a beleit rajta! - azzal becsaptam magam után az ajtót. - Ha kiderül, hogy csak egy egzotikus kajáldánál zabálsz, megöllek...
Azonban tényleg sehol nem volt. Felszívódott, én pedig komolyan kezdtem azt hinni, hogy az én hibám. Végül is csak bele kellett gondolni... több mint egy éve ismertem és ez idő alatt mindig a rosszabb stílust kapta tőlem, míg a többiekkel soha nem beszéltem rondán. Úgy bántam vele, mintha.. egy "hulladék" lett volna.
Időközben korom sötét lett, engem meg mindenki felhívott, hogy talán abba kéne hagyni a keresést, majd holnap a rendőrséget is bevonjuk, de hajthatatlan voltam. Nem csesz ki velem az az idióta...
Tudtam, hogy szerette a sziklás helyeket, ezért arra is elnéztem.
- Yah, Kim Paraszt Jongdae! - üvöltöztem, de a reményt kezdtem elveszíteni. Annyira idegbeteg voltam már, hogy észre sem vettem, mennyire nem biztonságos ez a szikla, így csúsztam egy hatalmasat. Éppen hogy csak megnyikkantam, mikor egy kéz a derekamnál megtartott és sietve a mellkasához rántott. Éreztem a pólóján keresztül, ahogy hevesen vert a szíve.
- Mi a francért nem tudsz vigyázni magadra... - zihálta. - Kis híján meghaltál, Soora!
- J-jongdae? - pislogtam. Ahogy jött az ijedtség, úgy jött a harag is. Kirántottam magam az öleléséből és olyan pofont kevertem le neki, hogy egy pillanatra attól féltem, még leesik a szikláról. - Tudod te, mennyire aggódtunk?!
- Aggódtatok? Ti? Na ne röhögtess. Maximum ŐK aggódtak, te egyáltalán nem. Csak bűntudatod lett volna, ha elpatkolok itt. - húzta az ajkait gúnyos mosolyra. - Egyébként nem tudom, mire veritek magatokat, amikor csak gondolkozni jöttem el. Itt minden sokkal nyugodtabb...
- Nagyszerű. Joonmyun már hívni akarta a rendőrséget, erre kiderül, hogy Kim Jongdae éppen az élet értelmeit kutatja a naplementében. Gratulálok! - szavaim nyomatékosítása végett még egy gyér tapssal is megjutalmaztam, ő pedig egyre dühösebb fejet vágott.
- Mit tudsz te?! Ha? Egyáltalán van róla fogalmad, hogy mit tettél?
- Én? - böktem a mellkasomra zavartan. - Mégis mit tettem volna?
- Büntetsz egy olyan dolog miatt, amit két éve csináltam és még csak esélyt sem adsz rá, hogy elmondhassam, mennyire bánom! Sosem adtál egyetlen esélyt sem. - morogta. Itt verjenek agyon, de én esküszöm, hogy most láttam őt először komolynak...
- Miért kellett volna? - vontam fel a szemöldököm. - Chen, te úgy viselkedsz, mint egy...
- Idióta? Gyerek? Hülye?
- Bohócot akartam mondani, de ez a kettő is lehet a szinonimája, ha úgy vesszük. - gondolkoztam és kezdtem egyre viccesebbnek érezni ezt az egészet.
- Na ne szórakozz velem! Szerintem kurvára nem vicces! - csuklómnál fogva húzott közelebb magához, és úgy sziszegett az arcomba.
- Nocsak, már nem tetszik, ha veled csesznek ki? Milyen érdekes pszichológiai megfigyelés...
- Pontosítok. TŐLED nem vagyok hajlandó elviselni! - egyre közelebb volt, sértette azt a bizonyos komfort zónát...
- Mégis miért nem? - forgattam a szemeim.
- Jól figyelj, mert egyszer mondom el. Kim Jongdae nem nyálaskodik. - csak nem...? Chen közelebb hajolt a fülemhez, így én is ezt tettem, de ahelyett, hogy belesúgott volna valamit, egészen mást csinált. Amint megéreztem az enyhe fájdalmat, kikerekedtek a szemeim és elhátráltam tőle.
- Te megharaptál!
- De utána akartam elmondani, hogy szeretlek! - védekezett gyorsan, az én kezem pedig megállt a levegőben. Normális ez?
- M-mit mondtál?
- Én szóltam! Nem ismétlek!
- Mondd ki!
- Nem!
- De kimondod!
- Nem! És itt lezárom! - azzal megfogta a derekamat és olyan hevesen csókolt meg, hogy tátva maradt a szám, így nyelve is tök kényelmesen átvehette az uralmat. Kis fáziskéséssel viszonoztam csak a tettét, karjaimat a nyaka köré fontam, mellkasomat pedig szorosan préseltem az övének, közben még a hajába is beletúrtam, hogy minél közelebb érezhessem magamhoz.
Sajnos a levegő teljes hiánya vetett ennek véget. Zihálva fúrtam a fejemet íves nyakhajlatába, beszívtam a sós tengeri levegővel vegyült férfias illatát és ráadásképpen még egy gyengéd és ártatlan puszit is hintettem az adott felületre, amelybe Chen beleremegett.
Kicsit megzavarodtam. Most akkor tényleg igazat mondott? Hiszen olyan nagyon vert a szíve, biztos nem lenne képes egy ilyen szívatásra.
- Szeretlek... megint kimondtam, most örülsz? - motyogta hajamba, mire felemeltem a fejem, hogy az arcát is láthassam, már amennyire sötétben lehetett. A szemei csillogását és a felkunkorodó cicaszáját tökéletesen kivettem.
- Honnan tudjam, hogy nem csak trollkodsz? - hunyorítottam. - Emlékeztetnélek, hogy azt mondtad, unalmas vagyok...
- Tudom, hogy nem vagy az. Csak velem. - kuncogott, újabb puszit nyomva ezúttal az arcomra.
- Bocsi...
- Nem ügy. De most már nem engedlek el. - hajolt a fülemhez. - Soha nem engedlek el.
- Ki mondta, hogy veled akarok lenni? - húztam az agyát tovább. Kicsit lazított a szorításán és értetlenül meredt rám, így folytattam kicsit. - Mégis ki akarna egy olyannal járni, aki semmit nem vesz komolyan, még egy nő szívét sem? - végül egy nagyot sóhajtottam. - Az a baj, hogy én akarnék.
- Nem bánod meg. Ígérem, Soora-yah. Nem foglak bántani.
- Ajánlom is, mert letépem a bohócsapkád bojtjait és ledugom a torkodon. - bújtam hozzá "kedvesen".
- Honnan tudtad, hogy van olyan sapkám?
- Fogd már be, Chen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése