Prince of China - 1. Rész

- Hát ezzel meg mi történt? - lengette meg Kai előttem a kezét.
- Szerintem szerelmes. - kuncogott ChanYeol.
- Mit tudsz, TaeYeonnie? - fordult barátnőm felé BaekHyun.
- Sajnálom, nem mondok semmit Younggie beleegyezése nélkül. - rázta a fejét a megszólított.
- Valószínűleg az égvilágon semmit nem hall a beszélgetésből. - mosolygott Dyo. Én erre eszméltem fel és bárgyún rájuk emeltem a tekintetem.
- Mondtatok valamit?

~~~

Minden tegnap kezdődött. A suli első napja, és egyben az én utolsó évem. A kis bandánkkal az évnyitón szokás szerint leghátul gyülekeztünk. Baek és TaeYeon szokás szerint falták egymást, ChanYeol vigyorogva figyelte a gólyákat, én pedig beszélgetésbe elegyedtem Kaijal és Dyoval. Senkit nem érdekelt a beszéd, ezt minden évben hallottuk már.
- Jön egy új osztálytársatok. - jutott eszébe JongInnak, mire már TaeYeon is felénk pislogott.
- Utolsó évre?
- Ami azt illeti, ez ilyen ösztöndíjas dolog. Ezt az évet nálunk végzi el, hogy elhelyezkedhessen Koreában.
- Mert nem koreai? - érdeklődtem. Kai helyett azonban ChanYeol válaszolt.
- Nem. Kínai.
- És ezt onnan tudjátok, hogy...?
- ChanYeol és Kai a pótvizsgán találkozott vele, mivel a srácnak tennie kellett egyfajta vizsgát, hogy átvegyék őt. - magyarázta Baek. - Mi meg KyungSooval elkísértük a két hülyét, így összehaverkodtunk vele. Jó fej és a ti osztályotokban fog tanulni.
- Legalább jól néz ki?
- TaeYeon, ha féltenem kell tőle téged...
- Ugyan, oppa, lehet, hogy veled járok, de a szemeimet azért még nem fogom kiszúrni. - sóhajtott barátnőm. - Csak ellenőrzöm, hogy milyen. Ne féltékenykedj. - puszilta meg szerelmét. Ekkor végzett az igazgató és mindannyian kénytelenek voltunk a saját termünkbe menni.

- Mindenki nyugodjon le! - az osztályfőnök hangja elvágta a beszélgetéseket. - Ez az utolsó évetek, próbáljatok meg érettségiző felnőttekként viselkedni, még ha nem is vagytok nagykorúak! Szeretnék bemutatni nektek valakit, aki egy ösztöndíj keretén belül nálunk fejezi be a tanulmányait. Gyere be, fiam! - nyílt az ajtó és az egész osztály a fiú mozgását követte, ahogy kiegyenesedve és magabiztosan mosolyogva besétált a terem közepére. Pár lányt hallottam felsóhajtani magam mögött. A srác meghajolt, felnézett, és valamikor itt kapcsolt ki minden érzékszervem.
- Örülök a találkozásnak. A nevem Zhang YiXing, Kínából jöttem. Remélem, jóban leszek mindenkivel. - akcentusa hallatán elmosolyodtam, de tökéletesen beszélte a nyelvet. Lee seonsaengnim megkérte, hogy foglaljon helyet és ő el is indult.
Mellém. Mellém ült. Létezik ilyen? Nyeltem egy nagyot. Lassan felém fordult és a kezét nyújtotta egy mosoly kíséretében.
- Szia. YiXing vagyok. De mindneki csak Laynek szólít.