Mi lehet az, ami úgy megfogja őket? Velem miért nem történik ilyen?
- Seolhee-sshi! - a hang irányába fordultam, hogy egy halvány mosoly kíséretében fogadjam a nyakamba ugró bátyámat. Mint egy ötéves, soha nem tudott leszokni erről.
- Igen, Baekhyun? - emeltem meg a fél szemöldököm, ő pedig ezt látva dühösen fújtatott egyet.
- Aish, ezt nem hiszem el. Olyan komoly vagy! Lassan kezdek kételkedni abban, hogy nem-e nővérem van húgom helyett. Egy ahjumma gondolkodásával rendelkezel. - csóválta a fejét.
- Azt akarod mondani, hogy unalmas vagyok? - döbbentem le.
- Figyelj rám, így feleslegesen ábrándozol fiúkról. - megint... - Mutass egy kis érdeklődést, nyílj meg, tudod... mint a korodbeli húszévesek.
- Hát kösz. - ezek annyira rosszul estek, nem is tudom miért. Talán mert mindig igaza van? - Nem fogok...
- ...megváltozni egy férfi kedvéért. Majd lesz, aki elfogad. - utánozta le a hangom. - De ez már nem arról szól, hogy megváltozol vagy sem. Hanem arról, hogy bebábozódtál egy családi probléma miatt, és nem vagy hajlandó kihúzni a homokból a fejed!
- Baekhyun! - mordultam rá. - Kezdesz átlépni egy határt!
- Nem! Most meghallgatsz! Csak azért, mert az apánk egy csalárd idióta volt, aki nem elégedett meg az anyánkkal, nem kell úgy méregetned minden férfit, mintha csak arra várnál, mikor buknak el!
- Igen? Te meg már túlságosan is méregeted a férfiakat, nem gondolod?
Na, valahol itt történt meg az első olyan veszekedés, amellyel megszakadt köztünk a kapcsolat.
A szavai mélyen elgondolkodtattak. Talán meg kellene fogadnom a tanácsát?
Egy hét telt el és nem beszél velem. Csúnyán viselkedtem, de könyörgöm, együtt lakunk!
Az életem egyetlen pillanat alatt felfordult.
~~~
Az egyetem folyosóján caplattam, hogy megtaláljam azt az idióta professzort az esszém leadása végett, de csak nem jött össze. Már az udvaron is keresztülmentem volna, ha nem hallok meg egészen véletlenül egy gyönyörű, mély hangot egy fa mögött, melyet gitár kísért.
Közelebb lopóztam hát.
Mit tennék az okos hozzászólásaid nélkül?
Bevonzottál, majd kirúgtál
Elcsavartad a fejem, nem viccelek, nem tudlak eltüntetni
Mi történhet abban a gyönyörű elmédben?
Ott vagyok a rejtélyes utazásodon
És annyira szédülök, nem tudom, mi üthetett belém,
De majd jól leszek...
Nem értettem ezt a szöveget. Ez valami... szerelmes izé lenne? Kinek írhatta és miért?
Annyira belefeledkeztem a dalba, hogy leültem a növény másik oldalára és lehunytam a szemem, hogy hallhassam, de abbamaradt.
Kíváncsian pislogtam fel, ekkor azonban kis híján leállt a szívem; egy nagyon magas fiú állt felettem, elálló fülekkel és aggódó arccal. Mintha csak egy angyalt láttam volna, rögtön megnőtt a szívverésem. Talán...
- Jól érzed magad? - dörmögte, a hangja még mélyebb volt, mint mikor énekelt.
- Te-tessék? - nyeltem nagyot. Elnevette magát. A mosolya is gyönyörű...
- Azt kérdeztem, jól vagy-e.
- Igen. Nagyon... illetve igen. Jól vagyok. - köszörültem meg a torkom. Beállt a kínos csend, ezért kicsúszott a számon a gondolat. - Szép volt a dal.
- Tényleg? - mosolygott. - Köszönöm, de nem az enyém, csak feldolgozás lesz, feltéve ha elkészül.
- Mintha... érzelmek kötnének hozzá. - hogy lehetek ilyen tapintatlan?
- Mert tényleg így van. - bólogatott, a mosolynak nyoma sem volt. - Ezt egy olyan embernek írtam, aki fontos a számomra, de még egyszer sem találkoztunk. Remélem, a jövő havi vizsgára kész leszek és az is ott lesz, akinek szól. Most viszont mennem kell, órám lesz. - roppantotta ki a nyakát. - Egyébként Chanyeol vagyok. Park Chanyeol.
- Byun Seolhee. - vetettem rá egy bamba pillantást, de mire feleszméltem, már ott sem volt.
A fejem a víz alatt,
De tökéletesen lélegzem
Te őrült vagy, én pedig magamon kívül...
~~~
- Seolhee!
- Szia, Chanyeol. - mosolyogtam.
- Van valami programod holnap estére?
- Miért, mi lesz?
- Hát a vizsgám! - vágott hülye fejet.
- Igazán? - vontam fel a szemöldököm. Szerintem elhitte, hogy nem tudok róla, látva fancsali képét. - Hát persze, hogy tudom, te észlény!
- Akkor jó. - sóhajtott. - Azt hittem, nem jössz, mert elfelejtetted.
- Nem felejteném el az egyik barátom vizsgáját. - veregettem hátba, de közben ezerrel vert a szívem. És ezen a nagy dilemmán az sem segített, hogy kibékültem Baekhyunnal, aki viszont majdnem minden nap otthon turbékolt egy Joonmyun nevű gyerekkel. Komolyan... még ő is megállapodott valaki mellett, én meg itt szerencsétlenkedek.
- Akkor szavad ne feledd! - figyelmeztetett, visszahozva a valóságba.
- Hát persze...
~~~
A nézőtéren ültem, szinte széttépve a programfüzetet idegességemben. Chanyeol - az első beszélgetésünket kivéve - egyszer sem említette meg a dalt, amivel vizsgázik. Ha rá is kérdeztem, letudta egy hümmögéssel és ez zavart. Hiszen szerelmes voltam belé, ezt már tudtam, és nem voltam kibékülve azzal, hogy nem adhattam neki segítséget.
Az előtte lévő utolsó versenyző is végzett, majd ő sétált a színpadra. A lányok sikítoztak és tapsoltak, nekem viszont összeszorult a szívem; itt lvolt valahol az a szerencsés lány is, akiért ezt a dalt átdolgozta. Talán most veszítem el őt, mert képtelen voltam vallani. Vagy mert egyszerűen tudtam, hogy az ő szívében nekem nincs olyan hely, amire szükségem lett volna.
A gitár helyett zongorát használt és ez meglepett. Teljes mértékig biztos voltam benne, hogy gitáron gyakorolt.
Énekelni kezdett. Az egész testem bizsergett a hangjától, és amikor beláttam a sorok mögé, könnyek szöktek a szemembe. Nem is tudom, meddig hallgathattam. Talán a legérzelmesebb pillanatig.
Mert mindenem
Szereti mindened
Szeretem a domborulataid, az összes végződésed
Minden tökéletes tökéletlenséged
Add nekem mindened
És én neked adom mindenem
Te vagy a végem és a kezdetem
Még ha veszítek is, nyerni fogok
Mert mindenem neked adom
És te nekem adod mindened...
A könnyeim patakokban folytak, így feltűnés nélkül igyekeztem felállni és elhagyni a nézőteret. Tudtam, hogy rosszul fog neki esni, de biztosan el lesz foglalva a barátnőjével, én pedig nem akartam lábatlankodni. Talán Baekhyunnak kellett volna engednem és megváltoznom.
De hát miért vagyok ilyen ellentmondásos magammal? Hiszen egészen eddig én hangoztattam a legjobban, hogy egy férfiért a legnevetségesebb dolog megváltozni.
Akkor nem értettem.
Mindig akkor a legvilágosabb, mikor késő.
- Seolhee! - egész testemben lefagytam. Minek jött utánam?
Épp megszaporáztam lépteimet, de elkapta a csuklóm. Francokat a zsiráfba...
- Hová rohansz? Baj van? És... jesszus, te miért sírsz? - annyira megijedt, hogy felnevettem aranyossága láttán.
- Se-semmi baj. - ráztam a fejem. - De ideje visszamenned. A barátnőd biztos aggódik miattad.
- Ki? Atyám. Seolhee, te nagyon félreértesz valamit! - ellenkezett. - Én nem...
- Akkor mi? Egyáltalán minek hívtál? Biztosan ott hagytál miattam valakit, akinek egy dalt csináltál, és az a valaki most biztosan nem tudja, hol vagy...
- De hisz itt állok előtted.
- ...és majd magyarázkodhatsz neki, hogy megcsa...várj, tessék?
- Nehezen csalnálak meg saját magaddal. - kezdett el vihogni a hülyeségén, vagy inkább az enyémen?
- Hogy mondtad?
- Neked csináltam a dalt, te buta. - vezette kezét a derekamra. - De nem hallgattad végig és az első refrénnél kirohantál.
- Hát láttad?
- Azt, hogy valaki hevesen feláll a nézőtér közepén? Nem, észre sem lehetett venni. - kuncogott, majd egy szemembe lógó tincsemet betűrte a fülem mögé. Eközben az eső is elkezdett szakadni, de mi nem mozdultunk. - Amikor először hallottam rólad, utánakérdeztem, hogy ki lehetsz. A csoporttársaid szerint megfejthetetlen és rejtélyes. Nem tudják, hogyan lehet hozzád közeledni. Ekkor jutott eszembe a dal, és amit hallottál annál a fánál, már egy szerelmi vallomás első fele volt. De mégsem mondhattam el neked akkor, hiszen mint mondtam, nem lehet rajtad kiigazodni, túlságosan kifejezéstelen voltál.
- A dal...
- Hm?
- Elénekled azt, amit nem hallottam? - motyogtam halkan, a szemeim égtek a sok könnytől.
Hányszor kell elmondanom neked,
Még ha sírsz is gyönyörű vagy
A világ pofonokat ad, de én - akármilyen hangulatban vagy is
Itt vagyok melletted
Te vagy a vesztem,
Te vagy a múzsám
A legrosszabb figyelemelterelés
Te vagy a zene a lelkemnek....
....
Mert mindenem
Szereti mindened
Szeretem a domborulataid, az összes végződésed
Minden tökéletes tökéletlenséged
Add nekem mindened
És én neked adom mindenem
Te vagy a végem és a kezdetem
Még ha veszítek is, nyerni fogok
Mert mindenem neked adom
És te nekem adod mindened...
- Chanyeol... mivel érdemlem ezt tőled?
- Mire gondolsz? - hüvelykujjával letörölte a könnyeket és az esőt az arcomról. Még csak meg sem fordul a fejemben, hogy közel negyed óra tusolás az esőben mekkora megfázással fog járni.
- Miért én?
- Hát nem megmondtam, Virágszálam? - hajolt egyre közelebb. - Mert te vagy az én rejtélyem. És a rejtélyeket meg kell fejteni, nem igaz? Te pedig... - vészesen közel volt már, néhány milliméter választott el ajkaitól. - ...megfejtésre vársz.
Olyan lágyan, mégis szenvedélyesen csókolt, hogy ha nem tartott volna meg, összecsuklik a lábam. Mindent megértettem; amit a bátyám szajkózott, amit a többi pártól láttam, mindent. A fejem kiürült, más nem foglalta el, csak Ő. Vakon követném bárhová, és soha nem fogom megunni a közelségét.
Úgy bújtam hozzá, mintha a világ végét várnánk együtt.
Mert mindenem
Szereti mindened...
Sziasztok!:)
Kérésre készült ez a One Shot, Seolhee Byun kérésére méghozzá. :)
Remélem, elnyeri a tetszését és nem csalódik benne, és abban is reménykedem, hogy írhatok még neki, ha szüksége lenne rá. :)
Köszönöm a felkérést! <˘3
A dal John Legend - All of Me című számának a fordítása, melyet magam készítettem, nem másoltam más dalok szó szerinti fordítását, ezért nem szeretném ezt a változatot az engedélyem nélkül máshol látni!:)
Ha érdekelne valakit, ez a Chanyeol változat élőben és stúdiófelvételben :) KATT1! KATT2!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése