Ez az első ilyen száz szavas történetem, remélem, mindenkinek tetszeni fog,
és nem írtam teljesen rosszul :"D
Jó olvasást hozzá! *3*
***
Tudom, az a jó ember, akit van aki utáljon. De engem mégis zavar, ha nem kedvelnek, ha nem érzem okát...
Nálad sem tudom, miért pikkelsz rám. A családom azt tanította, hogy aki nincs odáig egy bizonyos személyért, féltékeny valahol belül. Te is irigykedsz? De mire?
Nem én választottam az érzéseimet. Nem én akartam Belé szeretni. És Ő sem belém. Eddig jóban voltunk, most mi történt? Ennyire, irritál, hogy mással látsz?
Hiányzik a barátságod, a bohóckodásod. Mégis... már nem hallhatom a hangod, mert elfordultál tőlem. Tőlem és a csapattársadtól, a legjobb barátodtól.
Tudod, bűnösnek is érzem magam. Én nem ezt akartam! Nem akartalak elválasztani titeket, és nem akartam haragban lenni.
De ha így állunk, hát így állunk...
Ezeken a dolgokon elmélkedve fújom ki a sűrű cigarettafüstöt, hagyva, hogy a füsttel együtt a Veled szerzett emlékek is eltűnjenek.
Nem engedem, hogy a bűntudatom vezéreljen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése